Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

Görögök A „görög" szó — tárgyunk szempontjából — nem utal kifejezetten a történelmi Görögország népére, hanem gyűjtőfogalom mindazoknak a kereskedőknek és pénzkölcsönzőknek a megjelölésére, akik a közel félezer éves török fennhatóság alatt álló Balkán-félszigetről hazánkat felkeresték és sok esetben átmenetileg vagy végleg megtelepedtek. A jövevények egy része csakugyan görög nemzetiségű, erőteljes testalkatú, szakállt viselő, fekete vagy gesztenyebarna göndörhajú és pajeszú, hosszúkás arcú, sasorrú férfi. Ezek a makedónok és a Drinápoly (ma: Edirne) környéki görögök; de számosan vannak az ún. ,,görögök"-nek mondottak között a bolgárok, bosnyákok, cincárok (balkáni, görögös alkatú és nyelvű oláhok), a havasalföldi oláhok, monasztiri albánok, örmények, rácok és török zsidók is.

78 Igen nagy számban találhatók rácok a „görögök" közt, ennek tudható be, hogy a görögöket alkalmasint rácoknak nevezték, ezért a rácok életéről szóló írások egyike-másika valójában a görögökre vonatkoztatható. A XVIII. századi népesség-összeírások a görögöket Graecus-nak, helyenként a görögség legmozgékonyabb eleméről Armen- (örmény-)nek nevezik őket. A balkáni kereskedelem nemzetközi érintkezési nyelve a görög lett.

79 A görög és a magyar kapcsolatok mintegy ezeréves múltra tekintenek. Már a honfoglalás előtt érintkeztek egymással e népek.

80 Az Árpád-házi, majd a vegyesházi uralkodók idején sem szakadt meg a görög kereskedőkkel kialakult kapcsolat. Bizánc 1453. évi török ostroma és bevétele után a görögök egy része külföldre menekül és — köztük Magyarországon is — kereskedelmi kolóniákba tömörül.

81 Mátyás királyunk mentesíti őket a tizedfizetés alól.

82 A görög kereskedelmi karavánok egyik kiindulópontja a nyugat-macedóniai görög város, Kozáni, lakói közül sokan már 1662-ben megfordulnak Magyarországon; a kecskeméti görögök jelentékeny része Kozánit vallja szülővárosának. Kalinderisz görög történetíró szerint: ,,.. . legfontosabb állomásuk Magyarország volt, ott sokan meggazdagodtak és boldogították szülőföldjüket is."

83 A görög—magyar kereskedelem szabályozását szolgálta II. Mátyás magyar király és Mohamed Mustafa török szultán 1615. évi egyezménye, amelyben szárazon és vízen egyaránt biztosították a szabadkereskedelmet. Az uralkodói szinten kötött egyezmények azonban a korabeli viszonyok között nem óvhatták eléggé hatékonyan a Szekszárdot Simontornyával összekötő földúton közlekedő görög kereskedőt a portyázó rablóktól. A szentgáli és a harci határt jelző fagyaisövény mellett vitt el az út Simontornyára. Ezen az úton a török kiűzése előtti években kifosztottak, majd megöltek egy görög kereskedőt. Ott temették el a harciak az országút közelében; egy ideig kőrisfa jelezte sírját, mígnem a gulyások — nem tudni miért — kivágták és elvitték a fej fának beillő kőrisfát. A török bírónak kapóra jött az eset, a harciak nyakába varrván a gyilkosságot, 600 forinttal bírságolta meg őket.

84 A „görög" itt, a balkáni népelemektől hemzsegő Tolna megyében kalmárt, mások becsapásából meggazdagodó furfangosat jelenti, olyan embert, akinek pénzzel és kufárkodással nőtt össze az élete, akit érdemes kifosztani, és akiért halála után nem bánkódik senki. Egy régi magyar szólás-mondás úgy jellemzi a nagyon ravasz embert, hogy olyan, mint a görög, és egy pénzből, ha lehetne, kettőt csinálna. Mivel pénzből és észből áll a kereskedelem, ezért a görög értéken alul veszi meg a falusiak fölös gabonáját és állatait. Kölcsönt nyújt a gazdáknak, amikor pénzszűkében vannak, majd az uzsorakamatot is megfizetik neki. 54