Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a második világháború idején • 463

Jegyzetek A tanulmányban és a tábláztokban szereplő, 1942-ben használatos néhány közgazdasági fogalom magyarázata: Állótőke: az ingatlanok, gépek és egyéb üzemi felszerelés stb. 1942. év végi valószínű forgalmi értéke. Az 1942. évi beruházások és a tényleges leírások figyelembe veendők. (Az „érték" mai fogalmaink szerint az eladási árat jelenti.,) Forgótőke: a készpénz (valuta) és a pénzintézeti betét (takarékbetét, folyószámla és csekkszámla), értékpapírok és váltók, áruhitel, nyersanyagkészlet és árukészlet stb. értéke (ára). Termelési érték: Az 1942-ben előállított és eladott összes iparcikkek forgalma (fázis-), fényűzési fogyasztási adók és kincstári haszonrészesedés nélkül számított eladási értéke (ára), valamint az előállított, de raktáron maradt iparcikkek év végi értéke (ára), s ezeken kívül a gyárban előállított és ugyanott feldolgozásra került (felhasznált) iparcikkek előállítási, illetve önköltségi értéke (ára). Ipari többlet vagy hiány: a gyáripari termelésnek a felhasznált anyagok költsége nélkül számított értéke (ára). 1. Magyar Statisztikai Közlemények (továbbiakban: MSK). 83. köt. 12*, 13*, 15*. p. A népsűrűség 1920-ban 73,8, 1930-ban 74,8 fő volt. 2. MSK 86. köt. 244—259., 78*. p. adatai alapján. — Magyar Statisztikai Zsebkönyv (továbbiakban: MSZS), 1947. Bp., 1948. 58—59. p. 3. MSZS, 1939., 1940., 1941. évi köteteiben közölt adatok alapján. 4. Magyarország területe, népessége, népszaporodása és népsűrűsége törvényhatóságonként. MSZS, 1943. Bp., 1944. 22—23. p. adatai alapján. 5. Vö. T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között. II. In: Tanulmányok Tolna megye történetéből. VIII. köt. Szerk.: K. Balog János. Szekszárd, 1978. 235—297. p. 6. Steib György—Tarcsay István: A bonyhádi zománcgyár története. H. n. 1973. 65— 73. p. 7. Haidekker Sándor: A magyar középipar helyzete. Bp., 1939. A szerző szerint középipari üzemnek számít a 20—200 munkást foglalkoztató, 20—250 lóerős gépparkkal dolgozó és 80 ezer—2 milló pengő termelési értéket előállító gyár. 8. 75 éves a dél-dunántúli áramszolgáltatás. H. n. É. n. 35. p. — Itt jegyzem meg, hogy 1943-ban Tolna megyében 108 várost és községet, továbbá 498 pusztát, telepet és lakóhelyet tartottak nyilván. 9. Az 1942. évi gyáripari adatok forrása mindenütt: Központi Statisztikai Hivatal Levéltára. Gyáripari üzemek 1942-ben című táblázatos anyag. 10. Erdősi Ferenc: Adatok a Dél-Dunántúl téglaiparának múltjából. Építőanyag. 1972. 12. sz. 471—474. p. 11. A tizenhét működő téglagyár közül a nagyobb üzemszünet magyarázatára 10 gyár „egyéb okot", 5 idénymunkát, illetve ez utóbbiak közül 1 még tőkehiányt tüntetett fel. 12. A Tolnamegyei Űjság pl. 1942. július 11-én hírt adott arról, hogy elkészült a szekszárdi városi téglagyár, s a körkemencében szükség esetén meszet is lehet égetni. — A téglaárakról lásd: Tolnamegyei Űjság (továbbiakban TU) 1943. augusztus 14. 4. p. stb. 13. T. Mérey Klára: i. m. 1978. 269—270. p. — 1942. évi adatokra: Gyáripar 1942-ben. KSH. 14. Dr. Szőke Sándor: Dombóvár. Bp., 1971. 167. p. 15. TU, 1941. április 2. 4. p. 16. A simontornyai bőrgyárról részletesebben lásd T. Mérey Klára: Az első évszázad. A gyár megalakulása és története a kapitalizmus idején. In: 200 éves a Simontornyai Bőrgyár. Szerk. Szilágyi Miklós. Simontornya, 1980. 3—31. p. 498