Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Illés Ferenc: Adalékok a mezőgazdasági termelés történetéhez • 407

lanság a jellemző, bátrabb kezdeményezésre a túl nagy kockázat miatt a magyar paraszt nem vállalkozhat. Jól példázza ezt, hogy a megye összes községének tiszta vagyona 1937-ben mindössze 13 154 247 pengő.

125 Az iparcikkek árára változatlanul sok a panasz. Ugyanakkor megfelelő búzaár mellett az állatárak általában csökkennek. Pontosabban 1933—36-ban általános csökkenés, 1936—37-ben kissé emelkedő termény- és állatárak, majd stagnálás, illetve 1938-ban a szarvasmarha ára 10—15 százalékkal csökken. Ha ehhez hozzávesszük a labilis tejárakat 7—12 fillér, akkor láthatjuk, hogy az állattenyésztésnek nagyok a gondjai. A tenyészállatok szintentartása is állandó gond. 1937-ben pl. rendelkezni kell az alispánnak a zugfedeztetések ellen, melynek során kötelező ivartalanításnak vetnek alá sok meg nem felelő apaállatot.

126 Az állatfajták is mutatnak némi elmaradást. Szarvasmarhából némi viszszaesés után, helyreáll a bonyhádi — simentháli fajták megyei tekintélye. Lóból a kisgazdák állománya vegyes eredetű, túlsúlyban hidegvérű lovak. A sertések között a megye ér el eredményeket országosan, de állományában túlsúlyban van a mangalica fajta. Ez a kevésbé igényes zsírsertés nem jelent magas színvonalat. A yorkshirei állomány kevésszámú és az uradalmakra korlátozódik.

127 A juhtenyésztés meghatározója a hústermelés, és a háziipari gyapjú megszerzése. Mindkettő önellátási szempont. Ha hozzávesszük, hogy a kisgazdának olcsón muszáj megvalósítani mindezt, akkor természetes, hogy fajtaigényesség nem lehet döntő. Ezért a megye juhállománya — különösen a népies tenyészet — zömmel a nagy testű magyar fésűsgyapjas juhból tevődik ki. Ezt ugyan megpróbálják többször is keresztezni más igényesebb fajtákkal. Ilyen körülmények között eredmény nem várható. Az egyébként jól szervezett állategészségügyi szolgálatot is hátráltatja a pénztelenség és az igénytelenség. Hiába oltanak pl. sikeresen a sertéspestis ellen, az említett okok miatt az oltási akció szűkkörű, s ahol nem oltottak el is pusztul a beteg állomány 29,4 százaléka.

128 Változatlanul a hitbizományi mammutgazdaságok, — mint ahogyan erről már volt szó —, az extenzív jelleget konzerválják. Ezekben az években az agrárstruktúrában azért valamiféle módosulás mégis bekövetkezik. Egyrészt a világválság kiheverésének, másrészt az új körülmények kihasználásának következtében. Ami általánosan új az a gyümölcsálAomány és a zöldségfélék növelése. Az utóbbinál különösen a néptáplálékká váló babtermelés az emelkedő, melynek tömegét úgy nyerik, hogy köztesként vetik a kukoricasorok közé, s ez jó talajművelés esetén intenzívebb gazdálkodásnak is felfogható. Csekély mértékben nő az ipari növények aránya is.

129 (Pl. egy hold kukoricásban egy sor napraforgó.) A gyümölcstelepítés a GE szerint lendületesen fejlődik, a községek is telepítenek közterületen. Almafatelepítést kölcsönnel is segítik.

130 Az ipari fejlődés lehetőségeivel azonban nagyon kevesen tudnak élni. A világválság gyötrelmes évei után a gazdaságok talpraállítása, márcsak az intenzív gazdálkodás eszközeivel oldható meg igazán. A tőkés nagybirtok fölényét hozza ez az általános átállás. Itt a terméseredmények 1931—1940 között emelkednek; a búza átlagtermése 10 q körül marad. Ekkor a kukorica 13 q, a cukorrépa 132 q, a burgonya 42 q holdanként. Az állattenyésztésben is itt találjuk a nagy eredményeket. Dőry Frigyes Paradicsom-pusztai tehenészete 5200 kg tejátlaggal országosan is első, a kisgazdaságok átlaga 2500 kg körül mozog. 446