Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Illés Ferenc: Adalékok a mezőgazdasági termelés történetéhez • 407

Súlyos gond a gabonatermelés. Bár minden évre szervezik a bánkuti 1201^es búzavetőmag-akciót, de úgy látszik a kisgazdáknak még az a 15 kg ráfizetés is sok a cserénél q-ként, amiért be lehetne szerezni a jó vetőmagot. Sokszor inkább a saját silányabb vetőmagjukat használják, mely termésátlagban is gyengébb, főleg az időjárásra érzékenyebb, de méginkább gond az ebből nyert termés gyenge 70 kg/hl-f aj súlya.

122 A bánkutinak 65 kg a hektoliter-faj súlya. Ehhez mérve különösen baj, hogy magas a részesedése az összterületből. Aránya szinte változatlan a korábbiakhoz. Jól mutatja ez a magyar elmaradottság nagyságát. Tulajdonképpen ez a helyzet a naturális jellegből nő ki. A falusi gazda önellátásra törekszik. A gazdaság megtartásáért kíméletlenül sokat kell dolgozni. Ennek a következményeiről Erdei így írt: „Nem csudálatos, ha az így folytatott mesterséget nem szeretik, menekülni akarnak tőle és alkotói munkakedv helyett undorral végzik mindennapi munkájukat."

123 Az adatok szerint 10—12 magyar hold (1 hold — 1200 n. öl) területen lehetett megélni önállóan, családi műveléssel bérmunka felhasználása nélkül. Ez a nagy területigény extenzív gazdálkodást mutat. Az átlagtermés búzából 8—9 q. A felszerelésük primitív. Búzával vetik a szántóföld egyharmadát. A terményeknél már a vetésforgót alkalmazzák. Mennyiségi sorrendben az árpa, a kukorica, szálas takarmány és a fontos néptáplálék a burgonya követi, melyből kb. 10 holdra 1 hold tehető. Ehhez a gazdasághoz kellett igaerőnek 1 pár ló, vagy ökör. A tej miatt jórészt egy borjastehén, melynek ivadékát szerencsével el lehetett adni. Szerencsére szükség volt, mert a kereslet (s így az ár) nem magas. A növendékmarha eladásával adója jelentős részét fedezhetné és folytathatná zavartalanul önellátó tevékenységét. Azonban ritkán van így. Függ ez egyrészt az előbb említett kereslettől, az pedig a szállítási problémáktól (vasúttól!), másrészt az állami adó nagyságától. Adóznia egyébként a föld, a bor és a ház után kell — pénzben. Az évi táplálékhoz egy családnak szükséges egy hízódisznó levágása (esetleg juh, kecske). Kevés szárnyas egészíti még ki az évi gyér húsfogyasztást. A falusi lakosság ezt házilag oldotta meg. Élelmét ő maga állította elő; búzáját vámért őrlette, kenyerét otthon sütötte a kemencében, a disznóhúst úgy füstölte, s a tejből minden tejterméket elő tudott állítani. Ezt még a gyümölcs (némi természeti jelleggel), aztán a burgonya és a zöldségfélék egészítették ki. Ugyancsak az elmaradottságot mutatja a földműves lakosság fej adagszemlélete. Nehéz helyzetében nem törekedhet lényegesen többre, mint, hogy a családjának az egy főre jutó kenyéradagja meglegyen a következő aratásig. Más áru nem bír olyan bizalommal, hogy a búza helyett termeljék esetleges árucserére gondolva. Sőt a falusi iparosok is aratásidőben részesaratókká vedlenek át szabadságukat kivéve, hogy biztos legyen a család megélhetése. Változatlanul fennáll a takarmány és kapásnövények erős kiszolgáltatottsága az időjárásnak. Ritka, hogy vagy a túl sok eső, vagy az aszály (ez a gyakoribb baj) ne „végezzen" valamelyikkel. Így aztán minden évben súlyos gond a teleltetés. A kisgazdák állatai leromlott kondícióval kezdik a tavaszt — panaszkodnak az állatösszeírás idején a főszolgabírók jelentései.

124 A bajok forrása változatlanul a tőkehiány. A naturális jellegre való törekvés ezzel magyarázható elsősorban. A hitelviszonyok változatlanul rosszak, kifizethetetlen kamattal. Az állami beavatkozás ellenére az árakra a bizonyta445