Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Illés Ferenc: Adalékok a mezőgazdasági termelés történetéhez • 407

páni jelentés tanúsága szerint nem növekedésről, hanem szarvasmarhából 1,7, lóból 1,3, sertésből 13,5, juhból 11,1%-os csökkenésről kell beszélnünk az utóbbi évek átlagához viszonyítva. A jelentős állatállománnyal rendelkező Tolna megye súlyos helyzetbe kerül. Országosan 1 ikím

2-re 19,6, 1000 lakosra 209,9 szarvasmarha jut.

109 Tolna megyében 1 km

2-re 22,1, 1000 Ilakosna 280,2 szarvasmarha jut 1929ben. Ez a hízelgő arány azonban túltermelési válság idején hátrányos. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy közvetlenül csak a gazdákat érinti, ami viszont a válság társadalmi következményeit tompítja vidéken, hogy a földműves lakosság agrárproletár része hagyományosan terményben kapja fizetését. A hátrány a munkaalkalmak csökkenése úgy a nagy, mint a kisbirtokon. Az előbbinél a nem sürgős munkálatok (pl. erdőirtás) szünetelnek, a kisgazdaságoknál pedig a paraszt igyekszik a családjából kihozni a szükséges munkaerőt. A munkaalkalmak beszűkülése 1932-ben látszik veszélyesnek, amikor néhány főszolgabírói jelentés bevall bizonyos nyugtalanságokat. Valamit enyhít a földtelen lakosság helyzetén az uralkodó osztály félelmében meghozott intézkedései a munkavállalások szabályozásáról. A profitszerzési vágy azonban 1932-re túlárad ezeken az intézkedéseken is. Akkor, amikor a főszolgabírói jelentések szerint a Központi járásban 198 földmunkás munka nélíkül van, más megyebelit 330-íat foglailkoztiatnaik, a dombóvári járásban pedig 40ŰHnál több munkanélküli mellett foglalkoztatnak 697 idegen niumkást.

110 A munkafeleslegek jelentkezésével egyidőben kísérletek történnek a bérek leszállítására, azonban a zúgolódás hatására az nem válik túlzottá. Hivatalosan bevallott sztrájk nem volt a megyében a válság idején. Az aratás nélkül maradottakat az alispán igyekszik elhelyeztetni szőlőmunkáknál, vagy építkezéseken.

111 összegezve a hatásokat és ellenhatásokat, azt kell mondani, hogy a megye gazdasága az országos helyzettel párhuzamosan stagnált a válság alatt, melyben nagyfokú visszafogottságot és bizonytalanságot tapasztalhatunk a termelési kedv csökkenésével. Feltétlenül elismeréssel kell szólni ugyanakkor a lakosság kezdeményezéseiről — gyümölcs-, selyemgubótermelés stb. — életkörülményeinek javításáért. A világválság különösen az agrártermékeket exportáló országokra mér súlyos csapást. A gabonaárak a korábbi árak egyharmadára esnek le, a húsárak 60%-kal csökkennek világszerte. Nálunk súlyosbítja a helyzetet a tovább szűkülő belső piac, s hogy az iparunk nincs olyan fejlett, hogy megoldaná a mezőgazdaság korszerűsítésének gondját.

112 Az agrárolló változatlanul nyílik (emiatt is). Egy mázsa szuperfoszfátot 1929-ben lehetett kapni 43,2 kg búza áráért, ezt 1933-ban csak 88,1 kg búza árával lehetett beszerezni. A korszerű gépesítés hiányát jelzi, hogy Tolna megyében a válság éveiben összesen 737 db cséplőgép van, melyből 437 még gőzhajtású.

113 A válságból való kilábalás a primitív alapok miatt is nehéz tehát. Berend T. Iván szerint: „a magyar mezőgazdaság elmaradottságát a válság teljes erővel felszínre vetette"

Wí A forrásokból az derül ki, hogy a megyében nem ismerik jól a válság jellegét, a hagyományos agrárius szemmel figyelik az eseményeket. Schlagetiter Mátyás 1930^ban a Gazdaságúink átszervezésének szükségességéről ír, melyben helyesen látja, hogy a válság a modernebb gazdaságokat súj437