Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Illés Ferenc: Adalékok a mezőgazdasági termelés történetéhez • 407

totta, ebből azonban azt a hibás következetetést vonja le, hogy „bizonyos kiih terhességre kell visszatérni" .

ií5 Ez megoldásnak hosszú távon nem jó, s hogy mégis így lesz, az nem a tervszerűség, hanem a szükség parancsa. A TERMELÉS ALAKULÁSA 1933—1938. KÖZÖTT Az állami beavatkozás szükségszerűvé vált a gazdasági katasztrófa elkerülése miatt. Helyes devizagazdálkodással elősegítette a belső tőkefelhalmozódást, s ez segített a magyar gazdaság legsúlyosabb baján. Ezt kiegészítette a külkereskelelem állami ellenőrzése, melynek során javult az export is. A valuta nyilt leértékelése helyett bevezették az un. felárrendszert. Ez nemcsak a kiviteli termények árát befolyásolta, hanem a belső piacot is. A mezőgazdaságban szabályozta az árutermelést, az úgynevezett boletta-rendszer mázsánként 3 pengő felárat jelentett annak, aki búzát ad el. A felárat jegyben (boletta) kapta az eladó, pénzbe be is válthatta. Ezen utóbbi intézkedés a szakadék széléről rángatta vissza az egyoldalú szemtermelésre berendezkedett magyar mezőgazdaságot. Milyen a válság vihara utáni kép Tolna megyében? A megyei szemléletet jól példázza a következő történet: 1933. január 21-én a Tolnamegyei Újságban cikk jelenik meg; A világgazdasági krízis orvoslása címmel, melyben először a világválság általános jegyeit (taglalják), melyből a megye konkrét gondjait vetítik ki, úgy, mint világproblémát. A megoldást a gabonaárak emelésén keresztül látják, és a szabad gazdálkodásban. Szemellenzős felfogás. Írója nem lát túl a megye határán, mégis világgazdasági fejtegetésbe bonyolódik. Sokkal konkrétabb képet kapnak a megye helyzetéről a március 4-i vezércikkben. Mezőgazdasági munkabérek a címe, s a készülő törvénytervezethez szól hozzá. Egy megyei birtokos írja: „'Nem kell nagy jóslást tehetség hozzá megjövendölni, hogy a törvénynek nagyon kevés foganatja lesz, mert hisz a mezőgazdaság a tönk szélén áll és fizetni nem tud. A vezetésem alatt álló gazdaságban május és június hónapokra időszaki munkások ajánlkoztak, kezdetben férfiak 40 fillér, nők 30 fillér napszámot kértek, később fizetést nem kértek, csupán élelmezést, és még ilyen feltételek mellett sem tudtam őket alkalmazni, mert nem láttam biztosítva a termelés folytonosságát.

iiG A „termelés folytonossága" tehát még súlyos gond, olyan súlyos a szuggesztív kép szerint, hogy a munkásokat sem tudja fizetni. Nézzük azonban ezt objektív szempont, a statisztikák tükrében, hogy mekkora károkat okoz a világválság, s hogyan lábol ki belőle a megye. Az alispáni időszaki jelentés szerint az 1933-as tavaszi állatösszeírás alapján 34 984 üsző és tehén van a megyében, 552-vel, sertésből ugyanakkor 1133-mal, juhból 1621-gyel kevesebb, mint 1932ben. Az árak „redukálják állatállományunkat?'. Sikerült azonban megtartani a megközelítően jó ivararányt; 1 bikára 68 tehén, 1 kanra 26 göbe, 1 kosra 44 anyajuh jut.

117 Országosan is kedvezőek ezek az adatok. A következő táblázatok mutatják egyrészt, hogy a világválság következtében mennyire süllyedt az állattenyésztés mennyisége és színvonala, másrészt, hogy hova jutott erről a szintről a korszak végén. Ezúttal az összehasonlítás a megye Dunántúlon elfoglalt helyezését jelenti; a 10 dunántúli megye között néhány országos adattál kiegészítve. 438