Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

— 1717. április 24-től számítva 3 éven át adómentesség illeti meg jobbágyait, de a terménytized, akárcsak a sertéstized adása kezdettől fogva kötelező. — Postai szolgálat, ló- és kocsi-előállítás az uraság és tisztjei számára ellenszolgáltatás nélkül is kötelező. — A szabados mentesül az adó, a robot és a dézsma megadása alól, de kötelessége az uradalom érdekeit védelmezni („kárát eltávoztatni"). — Végül kiköti a gróf, hogy az első 3 évben a község nem fogadhat be új telepeseket. Kónyiba az alsólendvai Nagy Szabó Miklós szállított telepeseket. 1720-ban 33 gazdát és a szabadost írják össze a faluban. A következő évben végrehajtott Canonica visitatio (egyházlátogatás) szerint van plébániája és papja; a pincehelyi vámosnak kirendelt embere is itt tartózkodik. A nép nemcsak Kónyi határát, hanem Ságot és Méhest is használja; ez utóbbiban éppen szőlőt telepít, amikor Egry László felügyelő ott jár. Ozora. Még a „török jog resignatiója előtt" Pacskod Ádám várkapitány vette birtokába 100 forintért. Nevét megőrizte a Pacskod-tói dűlő; az egykori rác lakosságra a Ráckuti-dűlő és a Tódor-forráskút emlékeztet. A „török jog resignatiója" megértéséhez a következőket kell figyelembe vennünk. A bécsi kormány a töröktől visszafoglalt országrészeket a fegyver jogán („de jure belli") magának tartotta fenn, mert azok jövedelmét — úgymond — a sok vérbe és pénzbe kerülő felszabadító háború költségeinek fedezésére kell fordítani. Mindazonáltal csak azok tarthatták meg birtokaikat, akik még a török idők alatt (azaz a „török jog resignatiója előtt") szerezték meg azokat, s ha ezt igazolni is tudták. Eszterházy Pál viszont 1702-ben azért kapott Lipót császártól adománylevelet Ozora, Pincehely, Tamási várakról és uradalmakról, mert be tudta bizonyítani, hogy anyja (Nyári Krisztina) révén, Zsigmond király adományaként, 1421 óta megszakítás nélkül öröklődtek a családban. Az örökséget Eszterházy megtetézte azzal, hogy 1692-ben megszerezte a dombóvári uradalmat, 1702-ben pedig Döbröközt és a Héderváry-család 19 falura kiterjedő birtokait kapta kárpótlásul nádori fizetésének elmaradásáért (15 000 Ft-tal tartoztak neki). Ozorán 1710-ben csak 11, 1715-ben már 28, 1720-ban pedig 56 magyar család lakott. Egy 1718. évi adat szerint az előző évben Fejér, Győr, Mosón, Somogy, Sopron, Vas és Veszprém megyéből 13 telepes érkezett Ozora mezővárosába.

29 Pincehely. Eszterházy Pál nádor a helység újratelepítésével Forintos Péter szabadost bízta meg. Forintos rendesen eleget tett a megbízatásnak, ezért élete végéig mentesült az úrbéri terhektől, az odatelepített magyar jobbágyok 3 évre kaptak szabadságot, azaz a robot, termény, állat, bor és pénzadó megfizetését az első három évre felfüggesztette.

30 A török kiűzése után Tolna megyében elsőként Pincehelyen tűnnek fel állandó lakhellyel zsidók. 1717-ben érkeztek Rohoncról (Rohovce, Csehszlovákia), és az Eszterházyak jóvoltából megtelepedtek, házat, malmot és boltot béreltek. Tevékenységükre még visszatérünk. A magyar lakosság tablója 1717-ben Esztergom, Vas, Veszprém és Zala megyei telepesekkel színesedik.

31 Regöly. A kuruc—labanc háborúság előtt rácok laktak benne, de a revolúció hírére elszéledtek. Tíz éven át pusztán maradt a falu. Végül is 1715 tavaszán az Igáiból jött Szabó Gyula és negyven magyar családból álló népe megkezdte a faluépítés fáradságos munkáját. Pásztorokat fogadtak, akik Somoly és Kistava 41