Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)
Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33
Bölcske magyar lakossága a háborúságok éveiben a biztonságosabb Madocsán húzódott meg, és onnan járt a bölcskei határba földjeit művelni és termését betakarítani. A veszedelem elmúltával ők is hazatértek. Bogyiszló lakosságának kétharmada a XVIII. század első felében emberemlékezet óta bogyiszlói, a szatmári békét követő években 10 tolnai családdal bővült. 21 Dombóvár az 1704. évi rácdúlás idejében teljesen kihalt; akik megmenekültek, mind visszatértek. 1710-ben 5 család található, 10 év múlva 36 magyar gazdát számlál Egry László ispán. 22 Cserénfai István dombóvári jobbágy felajánlotta szolgálatait Eszterházy Pál nádornak, hogy elvállalja a Rákóczi-szabadságharc éveiben elnéptelenedett Dörbököz benépesítését. 23 A megbízást elnyerte, de alkalmatlannak bizonyult, ezért a nádor halála után gróf Eszterházy József 1715-ben Cserénfait leváltotta s annak öccsét, Jánost bízta meg a telepítés meggyorsításával. Cserénfai Jánost a földesúr szabadosnak nyilvánította, mindennemű teherviselés alól felmentette, s megengedte, hogy a dombóvári uradalom Szarvasd nevű pusztáján magának malmot építsen, ami után semmit sem kell adóznia, öt év leforgása után már 56 magyar gazda művelte a döbröközi határt és 22 pusztán legeltette nyájait, kaszálta rétjeit, s erdeiben makkoltatta sertéseit, domboldalain szőlőskerteket gondozott, gyümölcsösei között méhészkedett. Az anyagi megerősödésnek és a növekvő igényeknek tudhatjuk be, hogy a döbrököziek két megrongálódott vízimalmukat saját költségükön helyreállították. Az uraság a vasalási anyagok és malomkövek beszerzésével siet a község segítségére. Az egyébként földesúri haszonvételnek számító molnárságot az Eszterházyak nem ragadják magukhoz, hanem a molnárnak ítélik meg a malomjövedelem egynegyedét, a fennmaradó részen egyenlő arányban osztozik a községgel. 24 Bedeg, a XX. században Somogyhoz csatolt község, közel ezer éven át Tolna megye mindvégig magyarlakta községe volt. Egyike az 1710-ben ismét lakott Tolna megyei falvaknak. Tíz év múlva 24 magyar jobbágycsalád lakja, rajtuk kívül két nemes is gazdálkodik az uraságtól bérelt földjén. 25 Értény lakói 1702 körül Koros Mihály szabados vezetésével telepedtek le, 1720-ban már 40 magyar (pl. rohonci és váci) család műveli a falu és a szomszédos Méhespuszta határát. A szőlőtelepítést 1718-ban kezdik az edelényi erdő szélén. 26 Jovánca a török kiűzése után települt szerbek beköltözésével, majd ezek 1703-ban elszéledtek, aztán 1715-ig talán egy teremtett lélek sem fordult meg benne. Az év második felében Tóth Gergely szabados vezetésével megérkeztek a magyar telepesek. 1720-ban már 40 adófizető családot számlálnak. A jováncaiak is kedvelték a bort, ezért, hétévi adómentesség ígéretében, 1719-ben a kistavai nagyerdőt elkezdték irtani és helyén szőlőt telepíteni. A szomszédos Gyulaj falu teljesen elpusztult a török hódoltság alatt. A jováncaiak a falu határát kukoricával vetették be, erdeikben pedig sertéseiket makkoltatták. 27 Keszi évtizedek óta puszta föld volt, mígnem 1717-ben a tengődi Takács István 34 magyar lakossal meg nem „szállotta". Galántai Eszterházy József gróf, királyi kamarás, Sopron vármegye örökös, Zala megye aktív főispánja 1717. január 27-én Bécsben fogadja Takácsot és jobbágy társait, hogy megegyezzék velük a falu benépesítéséről. írásban is rögzíti telepítési feltételeit; ezekből kiderült, hogy elég szűkmarkú. A telepítési feltételek fontosabb pontjai i 28 40
