Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Dóka Klára: Lecsapolások öntözések Tolna megyében (1885-1948) • 381

költségektől, másrészt az volt a vélemény, hogy ha gravitációs öntözést működtetnek tavaszonként, árvíz alkalmával, a sok hordalék miatt ez trágyázó öntözésnek is megfelel. Az 1930-as években a kérdéses terület öntözése nemcsak a rétek és legelők nedvesítését, hanem a szántóföldek öntözését is szolgálta. A kérdéses birtokon ekkor takarmánynövényeket, tengerit és rozsot termeltek, és az öntözést a vetésforgóhoz kellett alkalmazni. Ugyanakkor módosították a mezőgazdasági termelést is, mivel őszi gabona vetésére nem volt lehetőség. Az öntözést végül úgy valósították meg, hogy 720 m töltést építettek, amivel a területet két részre osztották. A felduzzasztott Kapós és Sió vizét novemberben és áprilisban vezették a területre, amikor nem tett a veteményekben kárt. A felesleget lecsapoló csatorna vezette vissza a két folyóba. A terv 1932-ben készült, és a munka megkezdésére 1939-ben kaptak engedélyt.

122 Fejér Vilmos általában azonos műszaki megoldással készített terveket a Kapós menti öntözésekhez. A folyóba aknát ástak, a vizet vascsövön keresztül, benzinmotoros szivattyúval emelték ki, majd facsatornák segítségével jutott az öntözendő kertekbe. Csurgalék nem keletkezett. Ilymódon létesített öntözést 1932-ben Markó Angeloff pincehelyi lakos,

123 aki 5 kat. holdas terület nedvesítésére kért engedélyt. A tenyészidő alatt reggel 4-től este 9 óráig öntözhetett, 9,5 l/sec víz felhasználásával. Döbröiközben — hasonló megoldással — Markov István és Nikola Atanaszov öntözte 4 kat. hold 1510 négyszögöles kertjét, amire 1936-ban kért vízjogi engedélyt.

124 Mauchs Sándor dombóvári bolgárkertész 8 kat. holdas területét az Esziterházy-hitbizományból bérelte. A vizet ő is a Kapós folyóba ásott aknából, benzinmotorral emelte ki, és vezette az öntözendő területre.

125 Nemcsak a kertészeknek volt érdemes bolgárkerteket öntözni, hanem kísérleteztek öntözéses kertgazdálkodással a nagybirtokókon is. 1937-ben Fejér Vilmos Eszterházyak számára készített tervet, 8 kat. holdas, dombóvári kertjük öntözésére. A vizet április 1-től szeptember l-ig használták, 8 l/sec kiemelésével.

126 Üjdombóváron, az Eszterházy-hitbizomány területén 1932-ben 40 kat. holdas kertöntözést létesítettek. A Kapósba két helyen ástak aknát, amelyekből a szivattyúk a tenyészidő alatt napi 9 órán keresztül 40 l/sec vizet emeltek ki. A telepből nyomócsőhálózat vezetett a kertészetbe.

127 Az ismertetett megoldásokhoz hasonló elvekkel készített tervet Ziegler Károly mérnök Szebényi Mihály, szakályi lakos számára, 1932-ben bolgárkert öntözésére. A benzinmotorral hajtott szivattyú 13 l/sec vizet emelt ki.

128 1937-ben a Kapósból permetező öntözést is létesítettek, ahol szintén nem kellett gondoskodni a csurgalékvíz elvezetéséről. Miskolczy Elemér, szakályi birtokos 100 kat. holdon öntözött. A vizet duzzasztás nélkül, 2 benzinmotoros szivattyúval emelte ki a folyóból, amelyek teljesítménye 43 l/sec volt. Április 1. és szeptember 1. között 5 alkalommal öntözött. A szivattyúk a Kapós partján álltak, a csöveket a Kaposvízi Társulat töltéseire fektette le. Mivel a társulat tartott attól, hogy a víz kiemelése károkat fog okozni, a tulajdonostól ezért bizonyos ellenszolgáltatást kért.

129 Öntözőtelepeket létesítettek a Sió mellett is, főként Szekszárdon és Simontornyán, ahol a lakosság növekedése is indokolta a kertgazdálkodás fejlesztését. 1929-ben Simontornyán Fried Imre kapott engedélyt kertöntözésre. A vizet elektromos szivattyú segítségével emelte ki, és nyomócsővel juttatta el a kertbe. 1 l/sec vizet használt fel az április 1-től szeptember 11-ig terjedő tenyészidő alatt.

130 1934-ben kapott öntözési engedélyt testvére, Fried Pál, szintén Simontornyán. Berendezésénél a Sióba szívócső nyúlt be, amelynek végén szűrőkosár volt, a 399