Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Dóka Klára: Lecsapolások öntözések Tolna megyében (1885-1948) • 381

vízkivétel számára azonban a medret külön nem mélyítették ki. A cső a parton épült aknába vezette a vizet, ahonnan elektromos szivattyú emelte át a nyomócsővezetékbe, és innen jutott el a földekre.

131 1932-ben Szekszárd-palánkpusztán a mezőgazdasági szakiskola létesített öntözést, amelyhez 50 l/sec vizet használtak fel.

132 1930-ban Petrovics István kapott Szekszárdon két bolgárkertjére öntözési engedélyt. A vizet a Sióból benzinmotoros szivattyúval emelte ki, amely aknán keresztül, nyomócsővezetékkel jutott el a kertekhez. A szivattyúház 8 m-re épült a Sió partjától.

133 A Lajvér szabályozását követően itt is sorra létesültek öntözések. 1935nben Kallivoda György bátaszéiki lakos 24,5 kat. hold öntözésére kért engedélyt. A patak kis vízhozama miatt duzzasztást létesített, és beton vízvezető-csatornán keresztül emelte ki a szükséges vízmennyiséget. 70 1/sec-t használhatott fel.

134 Egy sor öntözőtelep volt Alsónyéken is. Ádám Antal 1929-ben kért kertjére öntözési engedélyt. A vizet csőzsilipen keresztül, duzzasztással emelte ki a patakból, és vízvezető-csatorna juttatta a felesleget vissza. 2 l/sec vizet használt fel egy házhelynyi kertje nedvesítéséhez.

135 Szintén 1929-ben kapott öntözési engedélyt 8 kat. holdas kertjére Sztanovics István. A tervet Ziegler Károly készítette. Neki már nem engedték, meg, hogy a patakba duzzasztót építsen. Ezért a medret kimélyítette, és ott szívócsövet helyezett el. A vizet benzinmotoros szivattyú emelte ki a patakból, és 18 l/sec volt a felhasználás.

130 Egle Lajos 1939-ben 3,5 kat. holdat öntözött a Lajvér-patakból. A csöveket a töltésre helyezte és a vizet benzinmotorral hajtott szivattyú emelte ki. Hétfőn és szerdfc'n reggel, csütörtökön délelőtt 10-től szombaton reggel 5-ig öntözhetett, 10 l/sec víz felhasználásával.

137 1948-ban Vincze Sándor alsónyéki lakos a Lajvér vizével 4 kat. holdas kertet öntözött. A vizet duzzasztással, zsilip segítségével emelte ki, és juttatta a földekre.

138 Végül meg kell említeni két Duna menti öntözést is. Az egyik — ritkaságszámba menő községi telep volt Dunaföld váron, amelyet 1929-ben engedélyeztek,

139 a másik a Moskovits Miklós Bölcske községben lévő 100 kat. holdas öntözése, amely 1939-foen épült. A tulajdonos benzinmotoros szivattyúval vette ki a vizet, 30 l/sec mennyiségben, és barázdás rendszerben juttatta el a szántóföldekre.

m A két világháború között létesített öntözőtelepek — mint láttuk — főként kertöntözések voltak. Ezek berendezése olcsóbb és egyszerűbb volt, mint a XIX. századi rétöntözéseké. A kisebb kockázat miatt működésük ideje is hosszabb a korábbiaknál. Ebben az időszakban már megjelentek Tolna megyében is a modern technikai berendezések, és a gravitációs módszer háttérbe szorult. A kultúrmérnöki hivatal sem szívesen engedélyezte, hogy a szabályozott medreket felduzzasszák, vagy más módon akadályozzák a víz lefolyását. A tógazdálkodás Az öntözéses gazdálkodással kapcsolatban szólni kell a tógazdálkodásról, amely Tolna megyében évszázadok óta jelentős volt. A tavak létesítése az ősi ártéri gazdálkodás korára nyúlik vissza, amikor a kimélyített fokok és erek segítségével — árvizek alkalmával —a vizet a mélyedésékben, morotvákban kialakított tavakba vezették.

141 A tógazdálkodás a XVIII. század vége óta a fejlettebb birtokokon játszott szerepet, ahol a tavakat a kisebb patakok felduzzasztásával, egyszerű gátak építésével alakították ki. E munkálatok a Sió és Sárvíz szabályozása után lendültek fel, majd az 1930—1940-es években kaptak igen nagy jelentőséget. A tavakat kisebb-nagyobb közösségek vagy az egyes birtokosok létesítették. Elsődlegesen halgazdaságok ki400