Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Dóka Klára: Lecsapolások öntözések Tolna megyében (1885-1948) • 381

között létesítették. 1887-ben Nagydorogon Széchenyi Sándor birtokán 350 kat. holdas rétet öntöztek, amelynek tervét Szalay Dezső kultúrmérnök készítette. A vizet a Sióból vették, és a felesleges a Sárvízbe folyt vissza.

J,)5 Ugyanebben az évben még 50 kat. hold öntözésére kértek engedélyt. A vízkivétel alkalmával a Sió medrét felduzzasztottak, és emiatt a parton töltéseket kellett emelni. Az engedély 50 évre szólt.

106 18904)en Apponyi Sándor sárszentlőrinci birtokának bérlője kért engedélyt ráöntözésre. Kérelmében előadta, hogy a Sió mentén 30 kat. hold, a Sárvíz mentén 50 kat. hold rétet akar öntözni. E rétek talaja homokos, ezért csak állandó öntözéssel lehet jó szénát termelni, ami a belterjes gazdálkodás feltétele. Mivel az öntözni kívánt terület 2 m-rel magasabban feküdt a víz színénél, a vizet 10 LE-e motor segítségével kellett kiemelni és átvezetni. Egyszeri öntözés alkalmával 5 napon keresztül, napi 12 órát dolgozott a két szivattyú. A csurgalékvíz levezetésére külön lecsapoló csatornahálózatot ástak.

107 Vizsoly Ákos Györk községben 1892-ben 379 kat. holdas rétöntözést létesített, amihez a vizet a Gerenyási-patakból vette, két zsilip segítségével, és a csurgalék is e patakba jutott vissza.

108 1896-ban Perczel József Bikácson a Györköny vízfolyásból 96 kat. hold rétet öntözött. A patakot két helyen felduzzasztottak, az egyik vízkivételnél vasárnapi öntözés folyt, a másiknál pedig 2 tavaszi, 2 nyári és 2 őszi öntözést engedélyeztek.

109 1903-ban Nagykónyi község határában Schlossberger Simon és örökösei a Kötösgáti-vízfolyasból 40 kat. holdas rétöntözést létesítettek. A patakot felduzzasztottak, jobb és bal oldali tápláló csatornán keresztül vezették az öntözővizet a területre, a felesleget pedig lecsapoló árok juttatta vissza a patakba. Az engedély egész évre szólt, minden hónap második vasárnapjára.

110 1904-ben, szintén a Schlossberger örökösök Szemcséden (Iregszemcse) létesítettek 326 kat. holdas rétöntözést,

111 amihez Hékúton és Okrádon két kisebb öntözőtelep is csatlakozott.

112 Utóbbinál a vizet eredetileg malom számára duzzasztották fel, de az öntözés céljait is szolgálta. A megye mezőgazdaságában nagy hagyománya volt a kertészetnek. A vízszabályozás előtt a mocsárvilágból kiemelkedő halmokon fejlett kertészet alakult ki, és a XIX. század második felében e hagyományok fejlődtek tovább. így az ország többi területétől eltérően már az 1890-es évektől rendszeresen találkozunk kertöntözésekkel, nemcsak az egyre népesedő Szekszárdon és Dombóváron, hanem a kisebb településeken is. A kertek öntözéséhez a legtöbb vizet a Sió, Kapós, Sárvíz szolgáltatta, a csurgalékvíz elvezetéséről pedig itt nem kellett gondoskodni. 1894-foen Tolnanémediben Buschbach Józsefné 28 kat. hold kertjét Öntözte. A vízkivétel lójárgányos vízemelővel történt.

m Szintén 1894-ben Simontornyán Wimphoffen Simon bolgárkertész ként egy 4 kat. holdas és egy 18 kat. holdas területre öntözési engedélyt. A vizet szintén lóval hajtott vízikerék emelte ki, amelyen 18 szelence volt, és egy fordulattal 1401 vizet juttatott az öntözendő területre.

114 Berki Ignác 1897-ben Dunaföldváron a Felső-tóból vette ki a vizet, amelynek segítségével 7195 négyszögöles kertjét öntözte.

115 Apponyi Géza 1910ben Hőgyész községben 15 kat. holdas konyhakert öntözésére kért engedélyt. A vizet időszakos vízfolyásból, a Csicsói-árokból vette, duzzasztás segítségével. A felduzzasztott víz gravitációs úton az öntözőcsatornákba jutott, azonban csurgalék nem keletkezett.

116 1912-ben Szekszárd határában a Parásztai-árokból létesítettek öntözést. A vizet vascső segítségével szivattyú emelte ki az öntözendő területre.

117 Hasonló megoldást választott Pilisi István tolnanémedi lakos is. 14 hol397