Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Dóka Klára: Lecsapolások öntözések Tolna megyében (1885-1948) • 381

Az említett mederbővítésen kívül végzett patakszabályozási munkát a Kaposvízi Társulat is. 1899-ben kértek engedélyt a Csibráki-vadvízárok tisztogatására, ahol a társulaton kívül az Államvasutak és Csibrák község is érdekelt volt. Az árkot 2100 m hosszúságban kellett tisztítani, a mentesítendő terület pedig 30 kat. hold, 1507 négyszögölet tett ki.

29 1930-ban a görbői, belecskai, csernédi, csicsói és a 3 csibráki árok rendezését és visszatöltésezését határozták el, ami a Kapos-meder bővítése miatt vált szükségessé.

30 1935-ben Döbrököz községben a Vadvízárok tisztogatását kezdték meg,

31 majd 1939-ben Regöly határában a Bodzási-árkot és a Kistói-árkot rendezték.

32 Társulati munkaként indult a Lajvér szabályozása is. A patak Szálka községtől haladva Tolna megye déli részeinek csapadékvízét a Szekszárd—Báitai Ármentesítő Társulat csatornáin keresztül juttatja a Dunába. Mellékvizei: az Apátivízfolyás, a Kurlasz, a mórágyi Mély-paták, a Nánai- és Kövesdi-vízfolyás. A Lajvér völgye az északi részen szűk volt, majd Bátaszéktől lefelé kiszélesedett, és itt a patak már gyakori elöntéseket okozott. E szakasz tartozott a társulat érdekeltségi körébe, amelyet 1898-ban szabályoztak.

33 A munka azonban nem volt elegendő, és a vasúti töltést továbbra is az árvíz fenyegette. A mederbővítést 1907ben, 1908-ban, 1914-ben, 1924-ben kiegészítették, de 19274)en ismét árvíz volt. A társulat nem akart tovább dolgozni, hanem azt kérte, a „hegyi érdekeltséget" is vonják be a szervezetbe, ne csak a patak alsó szakasza mellett lakók fizessenek. 1931

j

ben a Földművelésügyi Minisztérium rendelte el a patak szabályozását. Megállapította, hogy a meder a felső szakaszon sem képes a vizet levezetni, kicsi a vasúti hidak áteresztő képessége, az alsó szakasz pedig feliszapolódott. A szabályozási terveket a Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal készítette el, a vízfolyás egész hosszában. Alsónyék, Bátaszék, Mórágy, Palatinca, Mőcsény, Szálka tartoztak az érdekelt községek közé, összesen 655 kat. hold 1214 négyszögöl területtel. A munkára, amelyet végül nem társulati úton, hanem a községek költségén oldottak meg — a vármegye 1933-ban adott engedélyt.

34 Fontos szabályozási munka volt a Völgységi-patak rendezése, amelynek első szabályozási terve 1904-jben készült el. E munka elvégzésével a bonyhádi medence számos községében tudtak lecsapolási munkát végezni, bár maga a patakrendezés társulat létrehozása nélkül történt. Létrejött viszont a társulat 1895ben a Cseresnyés-biritói vízfolyás rendezésére, amelynek során 341 kat. hold föld szabadult fel.

35 A társulat csak a vízfolyás alsó szakaszán volt illetékes, a felső szakaszt az érdekeltek egyéni hozzájárulásaiból szabályozták.

36 Lecsapolások patakszabályozással és árokrendezéssel A lecsapolási munkák végrehajtásának a legelterjedtebb módja a patakok szabályozása volt. Mint az eddigi példákból is láttuk, még a nagyobb patakok esetében is nehéz volt az érdekelteket társulatokba szervezni, és a kisebb vízfolyásoknál nem is hoztak létre társulatokat. Az elöntött rétek, legelők, szántók ugyanis nem alkottak egymással összefüggő területet, ami a társulati munka alapfeltétele volt. Egyéni patakszabályozások esetén a terveket legtöbb esetben a kultúrmérnöki hivatal készítette, azonban alkalmazhattak az érdekeltek magánmérnököket is. A tervezést részletes térkép készítése előzte meg. E munka során meghatározták a patak hosszát, a szabályozásra kerülő medret, a mozgatandó föld mennyiségét, a munka költségeit. A kiadásokat az érdekeltségi terület arányában osztották el a birtokosok vagy a községek között. A munka végrehajtása 1931-ig gyakorlatilag 387