Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)
Hajdú Zoltán: Tolna megye központi szerepkörű településeinek vonzáskörzet-rendszere az 1920-as években • 361
vétlen termelési, fogyasztási tevékenységéhez, személyes kapcsolatokat épít ki termelő és fogyasztó között. A nagyszámú kisipari ágazat vonzáskörzeteit szinte lehetetlen feltárni. A Kiss I. által 1943-ban kidolgozott módszerrel 19 (asztalosok, kovácsok stb.) eloszlási rendje és koncentrálódása egy-egy ágazat kapcsolatai feltárhatóak, de nem ad teljes képet a szolgáltató kisipar területi kapcsolatairól, az egyes központok súlyáról, helyzetéről. A településtörténeti, településnéprajzi kutatásokban felvetődött, hogy az ipari központok meghatározásakor a kisipar koncentrálódását és szakmastruktúráját kell figyelembe venni. 20 Ezt a módszert választottuk, bár nyilvánvaló, hogy az egyes kisipari ágazatok igénybevételének kényszere eltérő, több esetben helyettesíthetik egymást. Bonyolítja a helyzetet, hogy nem lehet általános, a településhálózat szerkezetétől teljesen elszakadó módszert kidolgozni. Ha nagyon alacsony szinten határozzuk meg a szakmák számát, akkor aprófalvas területeken kirajzolódhatnak a koncentrálódási központok, közép- és nagyfalvas területen, mint amilyen Tolna is, szinte minden település eléri ezt az alsó határt. A 8. ábra a szolgáltatóipari központokat mutatja. Az ipari vonzásközpontok nagyságának, hierarchiájának megállapításakor mikrokörzeti fokozatba soroltuk azokat a településieket, amelyekben kb. 10 szakma van képviselve. Hiányos járási székhely szintű központok lettek azok a települések, amelyek 11— 20 szolgáltatóipari tevékenységgel rendelkeznek. Járási székhely szintű központokként szerepelnek azok a települések, amelyek 20-nál több ipari szolgáltató ágazattal rendelkeznek, vagy néhány sajátos ágazatban kiemelkedő jelentőségük van. Nehezen lehet értelmezni pl. Hőgyész esetében a kőművesszakma jelentőségét, hiszen ezek nemcsak települési, hanem megyei, sőt megyén túli kapcsolatokkal rendelkeznek. Megyei szintű központ lett Szekszárd, bár szakmastruktúráját nem lehet feltárni. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a megye két hagyományos ipari, részben gyáripari községe, Bonyhád és Tolna több vonatkozásban fejlettebb, mint Szekszárd. Az egyes szolgáltatóipari központok vonzáskörzeteit nem tudtuk kijelölni. A vonzáskörzet alakulásának alapja egyes települések ellátói többlete, más települések ellátási hiánya, kívülre utaltsága, a szolgáltatóipari vonzáskörzetek alakulásában is szerepet kap. A lakásépítés és -fenntartás, a mezőgazdasági termelés alapvető javító-ellátó és a személyi szolgáltató ágazatok a települések legtöbbje számára részben helyben (mivel a központként nem szereplő települések is rendelkeznek általában 5 alapvető szolgáltató ágazattal Tolna megyében), részben 15—20 km-es körben hozzáférhetőek. TOLNA MEGYE KÖZPONTI JELLEGŰ TELEPÜLÉSEINEK FELTÉTELEZETT HIERARCHIKUS RENDSZERE ÉS INTENZÍV VONZÁSKÖRZETE A különböző jellegű ágazati vonzásközpontok és vonzáskörzetek áttekintése után összegzésképpen kísérletet teszünk a megye centrumtelepülései hierarchikus rendszerének feltárására, a központok intenzív gravitációs terének lehatáro'ására. Sem a központok hierarchikus szintjeit, sem vonzáskörzeteit nem tekintjük abszolútnak és teljes mértékben egzakt módon feltártnak. A központok hierarchiaszintjének megállapítása a települések szervező, irányító, ellátó rendszerében betöltött hely alapján történt. Egyértelmű, hogy a merev, jogszabályokban megállapított irányítási rendszerben elfoglalt hely és a 372
