Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Erdősi Ferenc: Adatok Tolna megye tömegközlekedési hálózatának kialakulásáról • 275

Érdekes — résziben átmeneti, részben a „véglegeshez" közelálló hosszú távú — változásokat idézett elő a vasút a vonzáskörzetekben. A megyeszéli fekvésű Dombóvár vonzáskörzete — paradox módon — éppen akkor volt a legnagyobb, amikor a közlekedési viszonyok nagyon rosszak voltak. A XIX. század első felében még köves utakon sem lehetett megközelíteni e községet, csak földutak futottak itt össze. Ennek ellenére kereskedelmi, árugyűjtési vonzerejét nemcsak a megyéjén belüli, hanem a szomszédos Baranya megye hegyháti járásának és Somogy megye központi (kaposvári) járásának néhány községére is érvényesítette. Mivel Sásd járásszékhely funkciója ellenére alig emelkedett ki a környező falvak közül, kisugárzó, illetve vonzó ereje csekély volt. Ilyenformán Dombóvár vonzáskörzete DK-i irányban, Baranya felé volt a legszélesebb. A XIX. sz. második felében a földúthálózat lassú kiépítésének előnyéből Hőgyész

202 és Tamási előbb részesült, mint Dombóvár, de a tőle északra levő uradalmakból még mindig egyszerűbb volt a dombóvári piacra szállítani a terményeket, mint a szomszédos járások központjaiba. A budapest—pécsi fővonal látrejötte után, 1883-ban azonban a gabonát már nem szekerezték be a dombóvári piacra, hanem a közelebbi szakályhőgyészi, kurdi és döbröközi vasútállomásokra. Ugyancsak összeszűkült a piac baranyai vonzásterülete is. Ez a mozzanat azonban nem maradt hatás nélkül a nagyiközség egyéb szerepkörére sem. Pl. a járásbíróság létrehozásának követelésekor nem hivatkozhattak többé a kereskedelmi szerepkörre. Az akkori felfogás szerint ugyanis elengedhetetlen kritériuma egy járásbírósági székhelynek, hogy jelentős vonzáskörzet számára a kereskedelmi központ szerepét töltse be és fordítva. Ezért, akik ellene voltak Dombóvár adminisztratív funkciója erősítésének, azok megtámadták a konvencionális felfogást: „Aztán meg minő érv ez: a kereskedelem érdeke kívánja Dombóvárra az új járásbíróságot? Hát még mindig a régi nóta járja? Ugyan meddig fog még Magyarország nagyban és kicsinyben folyton engedményeket tenni a kereskedelemnek, illetve a kereskedőknek, szemben a földműveléssel, a nagy- és kisbirtokokkal?" Ezek után a Kaposvölgyi nevű cikkíró székhelyül Dombóvár helyett Kocsolát javasolta abból a megfontolásból, hogy ez a község a járás területéhez viszonyítva központibb fekvésű.

203 A következőkből azonban kiderül, hogy Dombóvár piacának szűküléséért nem csupán egyszerűen a vasútépítés felelős, hanem ehhez bizonyos tarifaképzés is hozzájárult. 1889-ben ugyanis olyan panasz érkezett a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamarához, hogy a vasút némely állomásaira rendelt gabonaküldemények után életbeléptetett közvetlen díjtételek Szakály-Hőgyész állomás javára megfosztották a hagyományos dombóvári gabonapiacot jelentőségétől. A Kamara elismerte, hogy Szakály-Hőgyész díjtételeit a „versenyviszonyok nyomására" szállították le, ezért utasította a MÁV-igazgatóságot Szakály-Hőgyész díjtételeinek oly módon való szabályozására, hogy a korábban általában Dombóvár felé irányuló gabonaküldemények ne terelődjenek más irányba.

2(K Nemcsak egyes állomások, hanem egyes pályák és vidékük forgalmának alakulását is érzékenyen befolyásolta, differenciálta az alkalmazott tarifa. Eltérő fuvardíjak mellett az olcsóbban szállító vasutak a forgalomban előnyösebb helyzethez jutottak. A számos eset közül e helyen csupán azt említem meg, hogy a Duna—Dráva vasút Dombóvártól K-re levő állomásaiból a Stájerországba, Karintiába és Tirolba küldött gabonaszállítás 1897 nyaráig drágább volt, mint a paks—pusztaszabolcs közötti állomásokról. Csak ettől kezdve szállíthattak a Völgység egyébként is szegényebb, magasabb önköltséggel termelő falvai azonos szállítási feltételek mellett gabonát Dél-Ausztriába, mint megyénk É-i részének falvai.

205 320