Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Erdősi Ferenc: Adatok Tolna megye tömegközlekedési hálózatának kialakulásáról • 275

kezménye, hogy „. . . a még néhány évvel ezelőtt dúsgazdag vidék ez idő alatt tönkre ment. A hol azelőtt erős centripetális gyülhelyek voltak, amennyiben messze vidékről ide seregeltek százával a munkakeresők, itt keresve a téli kenyeröket, most ép oly arányban ezen helyekből centrifugális helyek lettek. Százával, ezrével, a világrózsa minden irányába, vándorbotot kezükbe véve sietnek éhező családjuknak a legszükségesebbet megkeresni. Szegszárd, Báttaszék, Bonyhád, Paks és Tolna megye kisebb községeiből apraja-nagyja menekül. Ahol azelőtt gondtalan, víg élet pezsgett, most szomorúan, fejét lankasztva arra gondol, mi lesz belőlünk? ... hol kereshetjük ennek egyik kútforrását? Csakis a félszeg közlekedési politikában. Igaz, a világ összes vasútjai nem akaszthatták volna meg a filoxéra pusztításait, de a nyomor eme fokától nem kellett volna rettegnünk ... Igaz, hogy a filoxéra által ejtett kárt nem tudja egyhamar más valami pótolni, de ha minden irányban, dél és kelet felé a Dunán át és Baranyavárig vasútjaink volnának, a mi által a kereskedelem és ipar mindenesetre emelkedett volna, nem éreznénk eme elemi csapások oly nagy súlyát. Ha lettek volna mindenfelé gyors közlekedési útjaink, hogy a nyers termesztmények kölcsönösen szállíthatók lettek volna, kérdés, hány ipar- és gyártelep létesült volna már a megye területén. Ott azonban, hol a közlekedés szekér elé fogott ökrökkel történik, ott a mai gőz és villanyosság idejében nem igen akad vállalkozó. Nem kellene Tolna megyéből még Amerikába is vándorolni munkáért, nem kellene az iparosnak és munkásnak Boszniába és Herczegovinába menni, hogy gyermekeinek kenyeret keressen, ha esetleg itthon vasutak körül találna foglalkozást. Hány száz meg száz munkásnak volna dolga e vonalak kiépítése körül. — Mindezek után uraim . .. gondoskodjanak a megye jövőjéről. Az elmúltat pótolni lehetetlen, de legalább a jövőt ne mulasszuk el... Maga a kormány minden erejéből oda fog iparkodni, hogy a virágzó megyék ártatlanul a tönk szélére ne jussanak. Sőt kötelessége oda iparkodni, hogy financiális szempontból is Tolna megyét ismét adóképessé tegye .. . Kérünk vasutat, hogy kenyerünk legyen."

200 Mai társadalom- és gazdaságtörténeti ismereteink alapján teljes biztonsággal cáfolhatjuk az idézett cikket, hiszen a dolgozó tömegek nyomorának alapvető oka a XIX. sz. végén a társadalmi-gazdasági viszonyok általános elmaradottsága, a még alapvető szociális ellátásról sem gondoskodó félfeudális társadalmi rend osztályelnyomó politikája volt. A gazdasági nyomort nyilvánvalóan átmenetileg fokozta a filoxéra pusztítása, hisz Tolna megye — különösen K-i részének — bortermelése a lakosság megélhetésének egyik fontos összetevőjét képezte. Az is nyilvánvaló, hogy egy-egy vasút építése általában fél, egy évig néhány száz, esetleg egy4iáromezer ember foglalkoztatásával átmenetileg valamelyest enyhítette a kenyérkereseti gondokat (bár eléggé ellentmondásos, hogy gyakran a helyi munkaerő mennyiségi vagy minőségi hiánya miatt külföldről kellett munkásokat hozatni), de a vasúthálózat a cikkíró által elvárttal szemben még teljes kiépülése után sem lendített lényegeset a megye gazdasági helyzetén, különösen keveset fejlődött az annyira óhajtott gyáripar a közlekedési-szállítási lehetőségek lényeges javulása következtében. Egy következő cikk írója pedig már olyan túlzásba esett, hogy a Duna menti négy megye a vasútépítések elmaradása miatt visszafejlődött, elhagyják az iparosok és kereskedők. Abban már igaza volt, hogy a vasúttal az Alföldre lehetne szállítani a fát és a szenet, ki lehetne cserélni a terményeket, iparcikkeket.

201 Bizonyos történelmi távlatból ma már reálisabban megítélhetjük a vasutak hasznát, látva a szélsőséges felfogások hibáit. 319