Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Erdősi Ferenc: Adatok Tolna megye tömegközlekedési hálózatának kialakulásáról • 275

— Feltételezték, hogy Bátaszékről és Bonyhádról is inkább a szekszárdi vasútállomásra fuvarozzák majd országúton az árut, ill. az érkezőt Szekszárd végállomásra rendelik meg, mert így vasúton közelebb van Budapest, mint Dombóváron keresztül. — Mivel a vasút révén végre nemcsak a megyeszékhely kerül a fővárossal közvetlen összeköttetésbe, hanem olyan vidék is részesül annak előnyeiből, amelynek még rendes kövesútja sincs, az új közlekedési eszköz nyilvánvalóan a közérdeket szolgálja.

58 Az első mozdonyt fellobogózva, virággal díszítve október 28-án 16 órakor mutatták be Szekszárdon a közönségnek. A mozdony után Tengelicen anyaghordó kocsikból egy szerelvényt állítottak össze, amelyre néhány megyei meghívott utas is felszállt. Tengelicről a vonat Mözsre ment, ahol felszállt rá a Szekszárdról meghívott és idekocsizó, a város előkelőségéhez tartozó 50—60 utas. A szerelvény a Sió—Sárvíz hídjának kipróbálása után futott be Szekszárdra, ahol a város polgárai számára jeles látványosságszámba ment. A pálya „műtanrendőri bejárása" (mai kifejezéssel: műszaki átvétele) november 26-án történt meg a Közlekedésügyi Minisztérium részéről.

59 Az ünnepélyes forgalomba helyezés napján, december 1-én Szekszárdról egy rövid szerelvényt indítottak Sárbogárdra, amely a megye és a megyeszékhely vezető tisztségviselőit (közöttük Perczel Dezső alispánt, Palugay Gusztáv törvényszéki elnököt) szállította a díszvonat kiindulási helyére. Sárbogárdra öt szalonkocsiból álló szerelvény hozta a Budapestről meghívott vendégeket, közöttük gróf Andrássy Aladár üzleti bizottsági elnököt, Perczel Béla kúriai elnököt, őrgróf Pallavichini Ede vezérigazgatót, herceg Eszterházy Lászlót, továbbá egy sereg tisztviselőt.

60 Mai szemmel nézve is tiszteletre méltó teljesítményt nyújtottak az építők, hogy alig 7 hónap alatt, lényegében kézi munkával (pl. kubikos talicskával) teremtették meg a megyeszékhelyünket az országos hálózatba bekötő 55 km-es vasutat. b) A keszőhidegkút—tamási h. é. v. Megyénk következő három vicinálisa a rétszilas—bátaszékivel abban mutat közös vonást, hogy mindegyikük a budapest—pécsi fővonalból ágazott ki. Legrövidebb (13 km) és egyben egyetlen K—Ny irányú mellékvonalunk a keszőhidegkút—gyönk—tamási h. é. év. elkészülése (1893. november 27)

61 után két évig, a Veszprém—dombóvári vicinális átadásáig csak mint Ny-Tolna gazdasági központját, az akkor még nem járásszékhely Tamásit az országos hálózatba bekötő szárny vasút funkcionált. Építtetője (engedményese) a Magyar Ált. Hitelbank volt.

62 Az ország egyik legrövidebb vicinálisának tervezője, Kammerer Ernő országgyűlési képviselő. Első ízben, 1891-ben Szévald Móric főszolgabíró kért előmunkálati engedélyt a vonalra, amelynek közigazgatási bejárására még ugyanezen év október 24-én került sor.

63 Ez engedélyes a bejáráson úgy nyilatkozott, hogy az érdekeltek részéről kért Majsa és Adorjás rakodóállomást csak akkor építik meg, ha létesítési költségeihez az érintett uradalmak is hozzájárulnak.

64 Az ez után készített költségtervezet szerint a h. é. v. tényleges építési költsége összesen 354 000 frt (fajlagosan: kilométerenként 28 095 írt), amit 65%-ban elsőbbségi kötvények (75%-os árfolyamon való) kibocsátásával, 35%-ban pedig (5%-ot kamatozó) törzsrészvények kibocsátásával akartak előteremteni. A törzsrészvényeknek csaknem háromnegyedét sikerült már 1892-ben lekötni a kilátásba helyezett érdekeltségi hozzájárulásokra. (Tolna vármegye 36 000, Tamási 291