Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Sipter Gézáné: A kézműipar és a kisipar Tolna megyében 1920-1948 • 223

társulati tagok semmi előnyt nem élveztek a társulaton kívüli tagokkal szemben. Nem foglalkoztak a tanoncszerződésekkel és a tanoncoktatással, csupán évi jövedelmük 10%-át fordították iparoktatási célra az alapszabály értelmében, de ez is csak néhány esetben történt meg. Az ipartársulatok részben még őrizték a céhes hagyományokat, szakmánként alakultak, mint korábban a céhek, de nem volt hatáskörük az iparosság érdekvédelmére.

2 Az 1884. évi ipartörvény szabályozta a kisipari, tevékenységet, a kézművesmesterségeket képesítéshez kötötte, továbbá kötelezővé tette az ipartestületek alakítását a törvényhatósági joggal felruházott, s rendezett tanáccsal bíró városokban, továbbá olyan községekben, amelyekben a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok száma legalább 100. Az ipartörvényről szóló 1884: XVII. te. IV. fejezete, a 42. §4>an intézkedett az ipartestületek alakításával: „Ha az iparosok maguk, saját kezdeményezésükből kérelmezik a testület létesítését olyképpen, hogy eziránt aláírásokkal ellátott kérvényt nyújtanak be az iparhatósághoz: ez esetben az iparhatóság azt állapítja meg, vajon a kérvényen aláírt iparosok képzik-e kétharmadát a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosoknak ..." A törvény a 122. §-ban úgy rendelkezett, hogy az ipartestület megalakítása előtt az iparhatóságnak meg kell hallgatni a helyileg illetékes kereskedelmi és iparkamarát. Vitás esetekben az iparhatóságnak ki kell kérni a határozathozatal előtt a kamara véleményét.

3 Az ipartestületeket alapszabály szerint szervezték, a kényszertársulás elvén alapultak, mivel minden iparos köteles volt belépni, aki képesítéshez kötött mesterséget folytatott. A nagyobb városokban iparágak szerint alakultak az ipartestületek. Tolna megyében nem volt erre példa. A kisebb városokban és a községekben csak egyegy általános ipartestületet engedélyezett a törvény. Az ipartestületek célja az iparosok között a rend és egyetértés fenntartása, az iparhatóságok támogatást, az iparosok érdekeinek előmozdítása volt. Az ipartestület ügyeit a közgyűlés és az annak alárendelt elöljáróság intézte. A nagyobb ipartestületekben a népesebb iparcsoportok külön szakosztályokat alakítottak, amelyek önálló vezetőséget választottak és külön tartották szakosztályi gyűléseiket. Főhivatású jegyzője a nagyobb ipartestületeknek volt, a kisebbeknél mellékmunkában látták el a jegyzői feladatokat. Az 1884: XVII. te. alapján életrehívott ipartestületek elsőfokú iparhatósági jogkört kaptak. Az ipartestület kötelékébe tartozó iparosokra, kézművesekre nézve, a segédek, a tanoncok, a szakmai képzés tekintetében hatósági teendőket láttak el. Az ipartestületekben kötötték meg a tanoncszerződéseket, kiállították a segédkönyveket, ezek alapján a munkakönyveket, vezették a tanonc- és segédlajstromokat. Hatáskörükbe tartozott annak felügyelete, hogy a munkaadók és a segédek, tanoncok megtartsák a törvényes kereteket. Az esetleges vitás ügyek rendezésére békéltető bizottságokat szerveztek. A képesítéshez nem kötött iparok gyakorlói, a gyártulaj dodonosok kereskedők ipartestületi tagsága nem volt kötelező, bár Tolna megyében a csekély számú gyártulajdonos (Bonyhádon, Simontornyán) tagja volt az illetékes ipartestületeknek és vitás ügyeik rendezésénél igénybe vették a békéltető bizottságoikat. Az iparengedélyek, iparigazolványok, telepengedélyek kiadását, az ipari kihágások ügyei községekben a járási főszolgabíró, városokban a városi tanács 267