Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Sipter Gézáné: A kézműipar és a kisipar Tolna megyében 1920-1948 • 223

Szövést—fonást 47 községben végeztek (kenderből, lenből, gyapjúból), gyékényfonást 1 községben, vesszőfonást (korsók befonása, kosarak, bútorok) 29 községben, seprűkészítést (cirokból) 18 községben, facipőkészítést 6 községben, szalmafonást 4 községben, kukoricalevél-fonást 5 községben, csuhémunkákat (kukoricaháncs) 1 községben, horgolt és kötött ruhák készítését 11 községben, hímzést 6 községben, fehérnemű kivarrást és készítést 3 községben.

108 A textilárukkal való ellátás nehézségeire utal a szövéssel, fonással foglalkozó háziiparosok magas száma, mivel a gyáripar a lakossági igényeket nem tudta maradéktalanul ellátni a háború évei alatt. A textilipari nyersanyaghiányra utal a csalángyűjtés megszervezésére tett intézkedés, amely kimondja: Az ország lakosságának textilárukkal való ellátásánál rendkívül nagy fontossággal bír az a körülmény, hogy az összes feltalálható textilipari nyersanyag feldolgoztassék."

109 A cipőipari nyersanyaghiányra utal az Országos Ipartestület leirata az alispáni hivatalhoz, 1941. augusztus 5-én: „...érdeklődés mutatkozik a Tolna vármegye egyes, előttünk nem ismert községeiben háziipari cikként előállított úgynevezett „Klumpa" nevű facipők iránt, amely hír szerint alkalmasak lennének arra, hogy különösen a vidéken élő közönség a bőrtalpú cipők kímélése érdekében ezekkel a cipőkkel járjon a háztáján lévő kertben, az istállók körüli teendők ellátása esetén a sáros udvaron át, stb. Tolna-vármegye említett háziiparosai ezeket az állítólag hársfából készülő fapapucsokat békeidőben exportra állították elő, amiből arra lehet következtetni, hogy nagyobb kereslet esetén, tömegellátásra is tudunk vállalkozni..."

110 A facipők iránt megnőtt a kereslet, erre utal az alispánnak a facipőkészítők nevének és lakcímének bejelentése 1942-ben. Míg az 1941. évi háziipari felmérés szerint 6 községben készült facipő, 1942-ben már 16 községben 76 iparos foglalkozott ezzel a munkával. A megyében a legmagasabb számban Bátaapátiban volit facipőkészítő, számuk: 38, továbbá Alsónánán 8, Szakadáton, Kakasdon 5—5, Tengelic, Gerjen, Bátaszék 2—2.

111 A közélet jobbratolódását több ipari intézkedés is jelzi. 1941. áprilisában a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter korlátozta a zsidó iparosok más községbe költözését, mivel az új helységben csak akkor nyithat üzletet, ha ott a zsidó iparosok és kereskedők száma az iparigazolvánnyal bírók 6%-a alatt van.

112 További szigorítások léptek életbe a háború évei alatt, így 1942-ben az alispán vizsgálatot rendelt el a színleges iparűzés tárgyában, amelynek célja az volt, hogy a zsidó iparosokat és kereskedőket a közéleti és gazdasági életben tovább korlátozza.

113 Az ország ipari termelése 1940-ig gyors ütemű volt, 1941-től háborús jelleget öltött. A nehézipar továbbra is gyorsan növelte a termelését, a fogyasztási iparágak visszaestek. Növekedett a széntermelés, a vas- és gépipar, a textil- és bőriparban csökkenés állt be. A növekedés a hadigazdasághoz kapcsolódott, nem a békés termelés előnyeit növelte. A háborús konjunktúra a kisiparra is kiterjedt, a termelés koncentrációjának előrehaladása sem járt a kisipari üzemek tömeges bezárásával. Különösen áll ez Tolna megyére, ahol a gyáripar volumene — a fejlődés egész korábbi sajátos menete, a megelőző évtizedek stagnálása következtében — szűk volt. A gyáripar kiegészítőjeként is szükség volt a kisipar munkájára, termelésére. A háborús konjunktúra a ruházati iparban különösen éreztette hatását, mivel ezekben az években indult 249