Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Sipter Gézáné: A kézműipar és a kisipar Tolna megyében 1920-1948 • 223

meg a nagyobb méretű ruházati nagyipar kialakulása, így a kisipar adta a bedolgozó munkaerőt. Az élelmiszeripar visszaeséséhez az árvíz és a kedvezőtlen időjárás, a rossz mezőgazdasági termés is hozzájárult. Az iparügyi kormányzat az 1941. évi költségvetés keretében tervbe vette a kisipari hitelakció kiszélesítését a gazdasági gondok enyhítésére, továbbá az ipari továbbképző tanfolyamok, mintaműhelyek rendezését, a közszállítási szabályzat módosítását, gépek és pénzsegélyek adományozását. A kisiparosság anyagellátásának könnyítését szolgálta volna a szövetkezeti mozgalom hathatós támogatása, az ipartestületek fokozottabb bevonása az anyagellátás munkájába. A tervek között szerepelt az önálló iparosok öregségi biztosítása, a kisipari export fejlesztése, a hitelellátás bővítése. Az elgondolások, a tervek azonban a háborús viszonyok között még részben sem valósulhattak meg. Az anyagellátás nehézségeire utal az 1943-ban megjelent rendelet „Az ipari Anyaggazdálkodási Tanács feladatkörének, szervezetének szabályozásáról.

114 A kormány újabb rendeletet hozott ,,A zsidók ipari (kereskedelmi) tevékenységének további korlátozásáról".

115 1944. július 20-án a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara átirata szerint „A 78 200/1944. K. K. M. sz. leirat értelmében nem szabad fűszerrel, gyarmatáruval, itallal, textillel, vassal, fémmel, bőrrel, cipőkellékkel, vegyszerrel, gyógyáruval, üveggel, porcellánnal, agyagáruval, papírral, írószerrel, órával, ékszerrel, bélyeggel, műtárgyakkal, régiségekkel és filmmel való kereskedésre, hitelszolgálat, hiteltudósítóiparra, inkasszóiparra, filmkölcsönzésre, hirdetőirodára és áruház fenntartására jogosító ipar jogosítványt kiadni."

116 Ezek az intézkedések az anyagellátásban éreztették különösen hatásukat. A negyedik éve tartó háború egyre súlyosabb gazdasági helyzetet teremtett 1944-re. Megkezdődött a gyárak berendezéseinek, a mezőgazdasági terményeknek, az állatállománynak elhurcolása Németországba. Az el nem szállított termelő apparátusban vandál pusztítást végeztek. A katonai elnyomás mellett az uralkodó osztályok követelték a szakszervezetek megszüntetését, és helyettük a fasiszta szellemben működő ún. munkáskamarák felállítását. Ehhez járult a szélsőséges, nacionalista, fasiszta demagógia, amely a tömegek megtévesztését, megnyerését célozta. Teljes politikai és gazdasági zűrzavar uralkodott az országban, amikor 1944. őszén megkezdődött hazánk felszabadítása. Tolna megye felszabadítása 1944. novemberében kezdődött és csak 1945. márciusában fejeződött be, a megye északi felében elhúzódó harcok miatt. Az új élet megindításához súlyos viszonyok között kellett hozzákezdeni. Kifosztott üzletek, felrobbantott hidak, bevetetlen földek, szétrombolt közlekedés, üres élelmiszerraktárak helyén kellett a békés életet megteremteni. A termelő munka, a közélelmezés, a közigazgatás megszervezése a tömegek öntevékeny aktivitását követelték meg. Szétaprózottság jellemezte a felszabaduláskor Tolna megye iparát és építőiparát. Számottevő gyáripar, amely a munkásság számát gyarapíthatta volna, nem települt és nem fejlődött ki a megyében. Az ipart a többségében segéd nélküli, önálló kisipari műhelyek alkották. Jellemző a megye elmaradt ipari helyzetére a felszabaduláskor, hogy a megye egyetlen városa, Szekszárd sem rendelkezett egyetlen jelentősebb üzemmel, gyárral. 250