Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Sipter Gézáné: A kézműipar és a kisipar Tolna megyében 1920-1948 • 223

nak a hazai útépítési hálózat kiépítésébe való bekapcsolása, a bankszerű fedezettel nem bíró kisiparosoknak kölcsönnel való ellátása. A miniszteri leirat részletesen felsorolja még azokat a kisebb fontosságú intézkedéseket is, amelyek mind alkalmasak arra, hogy a kisiparosság helyzetét javítsák."

84 A cikk ígéretek felsorolása, amelyeket nem követtek hathatós gazdasági intézkedések. Hasonló gondokkal foglalkozott a kisiparosság az 1934. októberében megrendezett szekszárdi ipari kongresszuson. A bajok megoldását a „közüzemek leépítésében" esetleg teljes megszüntetésében látja a kormány, mint ezt Tóry Gergely államtitkár kifejtette a kongresszuson: „...Tudja, hogy sok bajjal küzdenek a kisiparosok, de a kormányhatalom részéről meg van minden igyekezet, hogy a kisipar művelői megállhassák helyüket. A közüzemek nagy versenyt támasztanak a kisiparosságnak és ezért a kormánynak elsőrendű gondoskodását képezi a közüzemek leépítése, esetleg teljes megszűntetése. A közszállítási szabályzatot még az ősz folyamán a kormány reformálni kívánja, hogy a kisiparosság a pályázatokon az eddiginél sokkal nagyobb eshetőséggel vehessen részt.. ."

85 Foglalkozott a kongresszus a hitelakció rendszerével, a kölcsönök hiányával, a kontárok elleni határozottabb fellépés szükségességével, a munkaalkalmak megteremtésével, az adók emelésével, a kisiparosság rossz életkörülményeivel, az ipartestületi reformtörvény fontosságával, a kézműves kamara felállításával, az OTI-díjakkal. A kisiparosságot érintő kérdések közül a közszállítások ügyével két rendelet foglalkozott 1935-ben, a belügyminiszternek a kisipar munkakörét érintő közszállítások kiírásánál, mintadaraboknak a közszállítás helye szerint illetékes vidéki kereskedelmi és iparkamara részére történő megküldése

86 és a belügyminiszternek a kisiparos jelleget közszállításoknál igazoló ipartestületi bizonyítványok érvényességének időtartama tárgyában.

87 A következő év sem hozott gazdasági eredményeket élőmozdító kormányintézkedéseket. Az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1936: VII. te végrehajtásáról jelent meg rendelet, amely az ipartestületek belső szervezetét érintette elsősorban.

88 1937. május 2-án az ipartestületek elnökei Budapesten országos értekezletet tartottak, hogy megállapítsák a kézművesiparosság helyzetét, továbbá megvitassák azokat a tennivalókat, amelyekkel a súlyos gazdasági helyzeten javítani lehetne. Az ország területén működő 342 ipartestület közül 208 képviseltette magát az országos tanácskozáson, Tolna megyéből a bonyhádi, dombóvári, dunaföldvári, gyönki, paksi, simontornyai, tamási és tolnai ipartestületek képviselői. A határozatok között első helyen szerepelt a kézművesiparosság törvényhozási képviseletének biztosítása, amely szerint a kézművesiparosságnak helyet kell kapnia a felsőház reformjával kapcsolatban megalkotandó törvényben, az új választójogi törvény megalkotásában, valamint képviselete legyen a városi és vármegyei törvényhatóságokban, a városi és községi képviselőtestületekben, számarányának megfelelően. A továbbiakban az adózási rendszer, a társadalombiztosítás, a munkabérek és a munkaidő szabályozása, az exportlehetőségek, a hitelellátás, a vásárügy rendezése voltak a legfőbb kérdései az országos értekezletnek.

89 1938-ra a belpolitikai helyzet némileg konszolidálódott és ehhez döntő mértékben hozzájárult az egész gazdasági életet érintő győri fegyverkezési 244