Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Sipter Gézáné: A kézműipar és a kisipar Tolna megyében 1920-1948 • 223

program végrehajtásának megindítása és az; ezt követő gazdasági konjunktúra. A győri program 1 milliárdos beruházást tervezett, amelyet az állam 600 millió pengős egyszeri vagyonadó kivetése és 400 millió pengős belső kölcsön kibocsátása fedezett. A program hamarosan nagyarányú megrendelésekben realizálódott, és megkezdődött a II. világháborúra való felkészülés. Az ipar termelése 1939-ben a fegyverkezés, hadi beruházások révén egyetlen év alatt 21%-kal emelkedett. A háborús konjunktúra az ország gazdasági életének egészére kiterjedt. A mezőgazdaságban is javultak az értékesítési lehetőségek. Megnőtt a munkaerő iránti kereslet. A gazdasági életre kiható konjunktúra terheit látszólag a vagyonos osztályok viselték, mivel a vagyonadó és a kölcsönök jegyzése a földbirtokos, tőkés osztályt terhelte. A vagyonadó befizetéséhez, a kölcsönök jegyzéséhez a tőkések azonban nagyobb hiteleket vettek fel, nem a meglévő tőkéiket fizették be, így a beruházásokat a Nemzeti Bank hitelei fedezték. 1938. júniusában módosították a Nemzeti Bank alapszabályait, lehetővé tették, hogy az állam részére kölcsönöket nyújtson, aminek eszköze a fedezetlen bankjegykibocsátás lehetett és ez egy lassú inflációs folyamat megindulását vonta maga után. Ez a folyamat 1940-ig alig mutatkozott, sőt a jobb foglalkoztatottság következtében együtt járt az áruforgalom emelkedésével is. A legnagyobb megrendeléseket a vas-, fém-, gép- és elektromosipar kapta. Ez az állami kereslet az érintett iparágak termelésének 20—30%r-át jelentette. Ez azonban újabb keresletet támasztott a különféle gépek, eszközök iránt, tehát a konjunktúra más iparágakra is kitérjelt. Fellendülés mutatkozott a hadiipari megrendelések nyomán a textil- és bőriparban. A vásárlóképesség növekedése, a fokozódó háborús veszély, a világháború kirobbanása, a burzsoázia és a kispolgárság körében nagyobb arányú vásárlási lázat, tartalékolást indított meg, ami fellendítette a fogyasztási cikkek iparát. Nagyméretű fegyverkezések közepette érts Magyarországot a második világháború kitörése. Magyarország 1939. szeptember 1-én még nem lépett be a háborúba, de ennek ellenére szükségessé vált a fegyverkezés ütemének fokozása. A kormány a jelentősebb gyárakat, vállalatokat hadiüzemmé nyilvánította, a munkásokat katonai fegyelem alá vonta. Tolna megyében 1942-ig a következő nagyüzemeket nyilvánították hadiüzemekké: Magyar Zománcmű és Fémárugyár Perczel Béla, Bonyhád, Pétermann és Gláser Cipőgyár Bonyhád, Bonyhádi Hengermalom Részvénytársaság Bonyhád, Szekszárd megyei város Villamosműve Szekszárd, Hungária Villamossági R. T. Üzemfőnöksége Szekszárd, Sárközi Kenderipari Kft. öcsény.

90 A továbbiakban hadiüzemekké nyilvánították a megyében a simontornyai bőrgyárat, a tolnai textilgyárat, a paksi mezőkémiai r. t.-t. A háborús konjunktúra meggyorsította a magyar gyáripar korábban igen lassú fejlődését, de hatással volt a kisipari termelésre is, a bérek és a vásárlóképesség emelkedése nyomán. Bővítették az ipari termékek piacát az ebben az időben visszacsatolt területek, mivel ezek iparilag fejletlenebbek voltak, az ott élő lakosság iparcikkigénye új piacokat teremtett. A külföldi nyersanyagokkal dolgozó iparok termelésében már gondok jelentkeztek a fejlődés ellenére is, mint ezt a 6830/1938. M. E. rendelet is bizonyítja, amely elrendeli az „Egyes ipari üzem- és nyersanyag-, fél- és készgyártmánykészletének bejelentésé"-t. A fegyverkezés fokozásával a politikai életben is megkezdődött a jobbratolódás és ezt az irányzatot Németország kezdeti katonai sikerei is megerősí245