Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Sipter Gézáné: A kézműipar és a kisipar Tolna megyében 1920-1948 • 223

azonban beszüntette iparát. Nem ismert már a vizsgált időszakban a múlt század végén még működő torony órajavító és tabakos. A Dunántúli cím- és lakjegyzék című mű alapján, az ipari főcsoportok szerint ismertetett Tolna megyei adatok a válság éveit tükrözik. A kézmű- és kisipar az első világháború utáni inflációs konjunktúrában némi ösztönzést kapott, majd a szanálási válság éveiben és az ismertetett időszakban hanyatlott némileg. A kisipar a megye szűk volumenű nagyiparával — a rendkívül olcsó munkaerőre építve — állta a versenyt. 1930-ban a megye keresőinek 14,7%-a dolgozott az iparban — 1941-ben 15,2%. Az iparosultabb Duna-menti települések keresőinek 17%-a élt az iparból.

82

. A nagyipar nem szorította ki a kisipart, mint a fejlett ipari országokban. A tőkés világban, így Magyarországon is, 1934-től némileg javult a gazdasági helyzet. A könnyűipar egészében túlhaladta, a nehézipar elérte a válság előtti termelési színvonalat. Az egyes iparágakban azonban nem egyenlően ment végbe ez a folyamat. A tömegek alacsony vásárlóképessége miatt az élelmiszeripar nem növelte a termelését, a textilipar a belső piac szükségleteit látta el, a gépgyártás stagnált az országban. Minimálisan javult a mezőgazdaság helyzete az értékesítési lehetőségek bővülése nyomán. A nagybirtokrendszeren alapuló, elavult technikai és termelési módszerekkel dolgozó mezőgazdaság azonban a nemzetközi piacokon elvesztette versenyképességét, így egy jelentősebb fejlődésnek nem voltak meg a feltételei. A falvak lakossága súlyos gondokkal küzdött továbbra is, a kisparaszitok kezében lévő föld tovább csökkent. A falu munkaerőfeleslege csak kis részben tudott az iparban elhelyezkedni. A falusi nyomor, a fogyasztás hiánya nagy hatást gyakorolt a falusi kisiparosság termelésére, életmódjára. Az a fellendülés, ami a gyáriparra kiterjedt az 1930-as évek közepétől, a kisipart jóval kevésbé érintette. A Gazdaságkutató Intézet vizsgálatai és adatai szerint a kisiparban a válság előtti termelési szint túlhaladása csak 1938. után következett be, a háborús konjunktúra hatására.

83 Az urbanizálódás gyengesége, a gyáripar fejletlensége miatt tért el Tolna megye az országos helyzettől. Itt a kisipari munkaerőfelesleget nem tudta a gyáripar, a nagyipar foglalkoztatni, csak minimális %4>an. Társadalmi helyzetükből adódóan a kisiparosok és kiskereskedők jelentős része csupán az önállóság illúziójával volt kénytelen megelégedni, mivel a javító iparosok, házaló kereskedők körülményei nem voltak jobbak a parasztok és munkások életszínvonalánál. A kisiparosság körében szinte természetes volt a 10—12 órás munkanap. A kormány a „gyárszerűség megszorításá"-val kívánt a kisiparosság helyzetén javítani, és nem hosszú távra szóló gazdasági reformok bevezetésével, mint erről a megyei sajtó tudósít: „A kereskedelmi miniszter az IPOK-hoz intézett leiratában közölte azokat a kormányintézkedéseket, amelyeket az egyes kereskedelmi és iparkamarák, továbbá az egyéb érdekképviseletek előterjesztésére a kisiparosság érdekében tett. A kormány 5 évi adópótlékmentességet adott és a kisiparosoknak, az OTI késedelmi pótlékát 9 százalékról 6 százalékra mérsékelte, s ezekkel az engedményekkel lényegesen csökkentette a kisiparosok pénzügyi terheit... A munkaalkalmak szaporítása érdekében tett intézkedésekből kiemelkedő a generálvállalkozói rendszer visszafejlesztése, az ideiglenes házadómentesség szabályozása, a kisiparosságnak szövetkezetek által való foglalkoztatása, a gyárszerűség megszorítása, széles körű gépsegélyek nyújtása, a kisiparosok243