Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Sipter Gézáné: A kézműipar és a kisipar Tolna megyében 1920-1948 • 223

A kisiparosság tekintélyes része is erre a szomorú lejtőre jutott s az államhatalomnak minden eszközt igénybe kell vennie nemcsak ez irányban, hogy ez a folyamat megálljon, hanem, hogy fordított társadalmi mozgalom induljon meg: A proletársorsba jutott kisiparos újból független polgárrá váljék. Melyek ezek az eszközök? A nagy bajokat soha nem lehet egyetlen műfogással, vagy egyszerű kezeléssel meggyógyítani. Sok irányú, a lényegig ható intézkedésekre van szükség a kézművesipar megmentése érdekében is. A múlt heti parlamenti beszédemben felsoroltam ezeket: legyen szabad azok közül egy-két fontosabbat kiemelnem. Helyszűke miatt — sajnos — még a legfontosabbakról is csak távirati rövidséggel emlékezhetem meg. A kisipari hitelnek a fővárosba központosított rendszere tovább nem tartható fenn, a vidéki pénzintézetek, s még inkább a szövetkezeteknek a hitelszervezetbe való bevonása tehát igen sürgőssé vált. Az egyforma szakmák termelésének ésszerű, gazdaságos és egységes vezetése, általában a termelés okos irányítása még talán a hitelkérdésnél is fontosabb és a megújhodó ipartestületekre, valamint az új országos szervre nagy hivatás vár e téren. A forgalmi adó terén a fázisrendszert óvatosan kell fogadni a kisiparnak, mert az kétélű fegyver, inkább az általányok méltányos csökkentése legyen a követelmény. A közmunkákban való fokozottabb részvételt, s különösen a kontárok elleni törvény mielőbbi meghozatalát minden iparosnak és iparosbarát politikusnak erélyesen kell sürgetnie. Utóbbi tekintetben komoly eredményt csak akkor lehet elérni, ha a törvény a kontárral dolgoztató közönséget is valamely hátránnyal fogja sújtani. A társadalombiztosító terhei a kisiparra egyre elviselhetetlenebbekké válnak. Ezek csökkentése és az öregség esetére szóló biztosítás felfüggesztése általános kisipari kívánalom. A tanoncoktatás újraszervezésénél a kereskedelmi szellemre kell nagy súlyt fektetni, hiszen a kisiparos kereskedő is. — Hányszor láttunk éppen a kereskedői képesség hiánya miatt kitűnő kisiparosokat tönkremenni! A fenti legfontosabb gazdasági és pénzügyi feladatok mellett egy percig sem szabad a kisipari szervek szerepéről megfeledkeznünk. Amint a most letárgyalt törvényjavaslat mutatja, az állam, itt sokat, igen sokat tehet. Meggyőződésem, hogy ha a javaslat törvénnyé válik, és az iparosság erőt, tudást, önzetlenséget visz be az új, újított szervezeteibe, rövidesen megérjük a fuldokló magyar kisiparnak újraszületési korszakát..."

44 Hathatós intézkedéseket az 1933. márciusában összehívott kisiparos ankét sem hozott, amelyről részletes beszámolót közölt a megyei sajtó is. A megyei ankéton is a hitelkérdés, a munkaalkalmak létesítése, a kontárok elleni hathatós intézkedés került napirendre.

45 Az ipari válság súlyos következményekkel járt Tolna megyében is. Mindezt alátámasztja, hogy ezekben az években számos kisiparos ment tönkre, a csődök száma megháromszorozódott, a kisiparosok 46%-a nem fizetett 1933-ban kereseti adót, mivel jövedelme nem érte el az adómentes létminimumot sem.

46 A gyáripar versenye a válság éveiben különösen súlyossá vált. Erre utal az Ipartestületek Országos Központjának V. évi jelentése a következő megállapítással: „A csökkenő vásárló erejű lakosság a konjunktúraromlás éveiben nagyobb mértékben elégíti ki szükségletét olcsóbb gyári tömegcikkekkel.

47 Fokozottabb szerephez jutott a válság éveiben a javítással foglalkozó kisipar, éppen a rosszabb gazdasági viszonyok miatt. Tolna megyében csökkent a segédsze234