Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)
Sipter Gézáné: A kézműipar és a kisipar Tolna megyében 1920-1948 • 223
mélyzettel dolgozó vállalatok száma a válság éveiben, elsősorban a vas- és fémiparban, a kő-, föld- és agyagiparban, a fa- és csontiparban, a bőr-, sörte- és szőriparban, a ruházati iparban, a vegyészeti iparban, az építőiparban. Jelentéktelen emelkedést mutat a gépgyártás, az élelmiszer- és élvezeti cikkek ipara, a papirosipar, a sokszorosító és műipar, a szállodás-, vendéglős- és kávésipar. A legnagyobb csökkenés az építőiparban volt, ami a válság nyomán leállott építkezések következménye. A válság évei ipari adatainak elemzése a „Dunántúli cím- és lakjegyzék" 47 /* című összeállítás alapján lehetséges. Ez a címjegyzék a megye valamennyi községére, városára kiterjed és adatainak értékét az a tény is emeli, hogy az ipartestületi iratanyagok, törzskönyvek, nyilvántartások a háborús években hiányossá váltak, így szinte egyetlen olyan nyilvántartásnak tekinthető, amely egyidőpontban tükrözi a Horthy-korszak Tolna megyei iparának adatait. A címjegyzék adatai az önálló ipari üzemekre vonatkoznak, nem veszik számba az alkalmazottakat, segédeket, tanoncokat. Mivel a címjegyzék szakmák szerint rögzíti a megye önálló ipari vállalkozásának adatait, így képet kapunk a nem gyári jellegű, gépesített üzemekről is. A gépesített ipari vállalkozások között a legmagasabb számban található a malom és bércseplő. A tulajdonosok között nem egy nagytőkés található (pl. báró Jeszenszky Kölesd, herceg Esterházy Űjdombóvár, gróf Széchenyi Nagydorog, Korisánszky Gyönk, stb.). Ipari tevékenységük közel állt a kisiparhoz, főleg a mezőgazdaság szolgálatában, a bányászat kivételével. A megye községeinek többségében volt bércseplő (107 község — 453 bércseplő), a legnagyobb számban, 17, Dunaföldváron, ezt követte számszerint a malomipar (90 község — 208 malom), a legtöbb malom Pakson volt, 17. A váraljai kaulinbánya magánkézen volt, a tulajdonosok: Falk és Zimmer. Kisebb gépesített üzemek voltak a szikvízgyárak, 47 községben 74 üzemelt, a legtöbb Bonyhádon — 5. Hat kisebb textilipari üzem működött Bonyhádon. A megye 17 helységében működő 22 téglagyár közül a nagy dorogi gróf Széchenyi, az újdombóvári herceg Esterházy tulajdonában volt. A nyomdai üzemek közül a szekszárdi Molnár nyomda R. T.-nek 27 alkalmazottja volt 1930-ban, a megye többi nyomdája 1—2 alkalmazottal dolgozott, kisipari jelleggel. A kisipari jellegen az a tény sem változtatott, hogy a két világháború között a megye valamennyi nyomdájában időszaki sajtó jelent meg. 48 A „Dunántúli cím- és lakjegyzék" szerint a megye kisipara az ipari főcsoportok szerint vizsgálható az 1929—1930. évi adatok alapján. Az elemzésekre az ipartestületi iratok alapján, a címjegyzéktől eltérő időpontokból is gyűjtöttem az adatokat. 1. Vas- és fémipar községek száma iparosok száma aranyműves bádogos esztergályos gépész gépjavító géplakatos 2 2 25 71 19 29 1 1 2 3 7 20 235
