Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Sipter Gézáné: A kézműipar és a kisipar Tolna megyében 1920-1948 • 223

egyharmadán álltak, 60%-kal csökkentek a húsárak, a mezőgazdasági termékek az 1929. évi 37%-ra.

40 A termékek jelentős része eladhatatlanná vált, így a lakosság fogyasztásának rohamos csökkenése a fogyasztási cikkeket előállító iparok helyzetét is erősen rontotta. Az exportlehetőségek megszűntek, a mezőgazdasági termékek felhalmozódtak. A nemzetközi pénz- és hitelválság következtében 1931-ben elmaradtak a nemzetközi hitelek, és ezzel egyidőben meg kellett kezdeni az államadósságok visszafizetését.

41 A válság következtében a munkásosztály egyharmada munkanélkülivé vált. Az ipari és agrárválság nyomán újabb vállalkozások mentek tönkre Tolna megyében, ekkor szüntette be tevékenységét a 20 munkásnál többet foglalkoztató Simontornyai Vízszabályozó, Tolnai Gyapjúfonó. A válság nem csupán a munkásokat és parasztokat sújtotta Tolna megyében, hanem szenvedő részeseivé váltak a kisiparosok és kiskereskedők is. Az iparban és kereskedelemben, mindkét gazdasági ágban a forgalom igen jelentősen lecsökkent. Tolna megye mezőgazdasági jellegű, és az ipar és kereskedelem helyzetére a mezőgazdaság vásárlóképessége döntő jelentőségű.. A mezőgazdaságban lezajló válság, a természeti csapások miatt különösen nehéz helyzetbe kerültek a kisiparosok, mivel erősen csökkent a közszükségleti cikkek fogyasztása. A fizetésképtelenség száma emelkedett. Az ipartestületi iratanyagok vizsgálata egyértelműen bizonyítja a válság következtében előállott megyei helyzetet. A mesterek száma stagnál, egyes szakmákban némi emelkedés van, a segédek és tanoncok száma csökkent. A Tolnai Ipartestület irataiban az új kiadású munkakönyvek száma 1931-ben 331, 1932-ben 85, Bátaszéken 1930-ban 90, 1932-ben 59. A tanoncok száma Dombóvár Községi Ipartestületben 1930-ban 98, 1932-ben 75, a Gyönki Körzeti Ipartestületben 1930-ban 27, 1932-ben 12.

42 Az építőiparban kevés a munkalehetőség, sok a munkanélküli. Az építőipar pangása miatt a vele kapcsolatos iparágaknak is kevés a megrendelése. A kisipar védelmét szolgáló törvények, rendelkezések többsége az ipari igazgatás területére szorítkozott és nem terjedt ki szociális reformokra. Az ipari közigazgatás terén hozott törvények és rendeletek nem pótolták a gazdasági intézkedéseket. Tény, hogy a kézművesipar nélkülözött egy átfogó iparfejlesztést célzó kormányzati programot. Az iparfejlesztés a kézművesiparban túlnyomó többségben a szakoktatás, szakképzés területére szorítkozott. Az iparfejlesztésről szóló 1931. évi XXI. törvény szövegében is keveset nyújt a kézművesipar részére, valójában azonban alig nyert végrehajtást. A közmunkák és közszállítások terén a kisipar a részére fenntartott munkáknál háttérbe szorult a nagyipari vállalatok árpolitikája következtében. A kisipari szövetkezetek ügye alig mutatott fejlődést, az anyagi támogatás, a gépsegély az iparfejlesztési törvény 17. §-ának rendelkezése dacára is igen szűk körű volt. A kisipar rentabilitásának biztosítása, az olcsó nyersanyagbeszerzés lehetővé tétele, az értékesítés szervezése oly nagy jelentőségű gazdasági feladatok, amelyek kielégítő megoldása szerves, átfogó reformokat követelt volna. A megoldatlanul maradt sürgős gondok egész sora nehezítette a válság nyomán amúgy is súlyos állapotot. Munkaalkalmak biztosítása, közmunkák, építkezések megindítása, a hitelkérdés rendezése, az anyagbeszerzés és értékesítés szervezése, az adó- és szociális terhek mérséklése, az OTI reformja, az önálló iparosok kötelező öregségi biztosításának törvényes rendezése a legfontosabb és legsürgősebb feladatok, amelyek megoldása nélkül a kisipar jobb sorsa nem remélhető. 232