Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Sipter Gézáné: A kézműipar és a kisipar Tolna megyében 1920-1948 • 223

jelentette be igényét 40—50 millió aranykorona rövid lejáratú, továbbá 550—650 millió aranykorona hosszú lejáratú nyugati kölcsönre. A nagyhatalmak hiteléhez a Bank oí England további 82 milliós kölcsöne járult. Az ipari termelés 1924-re a háború előtti termelés 70%-át érte el. A stabilizáció után fellépő pénzhiány miatt a beruházások száma és a foglalkoztatottság csökkent, mivel a gazdasági élet tőkeigényét a megcsappant források közel sem elégítették ki. „A népszövetségi kölcsön csak kezdet, amely után jönnie kell a további hitelműveletek egész sorának".

26 A népszövetségi kölcsönt követően újabb hitelekről kezdett tárgyalásokat a kormány. A kölcsönök nagyobb hányadát nem produktív beruházásokra fordították. A városok és megyék a hiteleket város- és községfejlesztési célokra, kisebb részben társadalmilag hasznos építkezésekre (utak, egészségügyi intézmények stb.) fordították, így a termelés növekedésében vissza nem térülő beruházásokra került sor. A nagybirtoknak juttatott hiteleket földvásárlásra, luxusépítkezésre használták fel, nem produktív módon. A kölcsönök 25%-át az államapparátus bővítése és az uralkodó körök luxusépítkezése emésztette fel. Az ipar 150 milliós hitelöszszeget kapott. Tolna megye társadalmilag hasznos, és nem produktív építkezésekre kért hitelt a népszövetségi kölcsönből. A megye rövid lejáratú kölcsönt kért a szekszárdi, a bonyhádi és a dombóvári átkelési útszakaszok kiskockaburkolattal történő kikövezésére,

27 továbbá hosszú lejáratú kölcsönt a Hogy ész—dombóvári törvényhatósági közút Kurd—dombóvári, a Szekszárd—simontornyai törvényhatósági közút Szekszárd (Diófa-csárda)—Kölesd—uzdi és Paks—németkéri törvényhatósági közút még ki nem épített szakaszainak megépítésére.

28 A megye 2450 millió korona útépítési hitelt kapott 1941. évi június 20-i visszafizetési határidővel.

29 A hitelösszegek ilyen felhasználása mellett a kölcsön súlyos tehertétele nem térülhetett meg a termelés fellendülése következtében. A megye kisiparában sem mutatható ki közvetlenül a közutak építésével a fellendülés, bár az utakkal a községek közötti piaci, szállítási forgalom élénkebbé válhatott. A stabilizáció után bekövetkezett pénzszűke miatt a beruházások száma és a foglalkoztatottság csökkent. 1924. nyarától 1927. közepéig az u. n. szanálási válság ideje alatt az ipari fejlődés visszaesett az infláció alatt elért szintről. Az átmeneti zavarok leküzdése után fellendülés bontakozott ki 1926-tól kezdődően. Országosan legnagyobb mértékben a könnyűipar, főként a textilipar és a papíripar fejlődött. A könnyűipar konjuktúrája tehát az 1920-as évek második felében folytatódott. Tolna megye kisipara többségében a könnyűipar és a textilipar körébe tartozott, így a fejlődés hasonlóan alakult az országos adatokhoz. 1920—1930. között Tolna megyében a kis- és nagyiparban dolgozók száma 2973 fővel gyarapodott, ennél erőteljesebb a segédmunkások számának gyarapodása 3797 fővel, ezzel szemben csökkent a tanoncok száma 261-gyel.

30 Eltérés mutatkozott Tolna megye és az országos átlag között az élelmiszeriparban, mert míg országosan nem indult jelentősebb fejlődésnek, a megyében 23,5%-os emelkedést mutat. A vas- és gépiparban az országos átlaghoz hasonlóan Tolna megyében is csökkenés mutatkozott. Az ipari termelés 1927-ben elérte az 1913. előtti szintet, 1929-ben 13%-kal haladta túl azt. A kereskedelmi hálózat kibővült, a megyében számos új üzletet nyitottak, bár ezek többsége alkalmazott nélküli, szakosítatlan. A kereskedők majdnem egyharmada kofa, 229