Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Sipter Gézáné: A kézműipar és a kisipar Tolna megyében 1920-1948 • 223

lehetővé vált, hogy viszonylag kis forgótőkével lehessen vállalkozást kezdeni. Ideiglenesen nem hatottak a termelési költségekben a nagyipar által érvényesíthető előnyök. A kisműhelyekben kezdődött az 1920-as évek elején néhány új iparág, így a cukrászat, a kozmetikusipar, a női fodrászat. Az 1920. évi népszámlálás adatai képet adnak a kisiparosság számáról, jelentőségéről, már az új országhatárok figyelembevételével történt adatfelvétellel. Tolna megye lakossága az 1920. évi népszámlálás adatai szerint 269 194, az iparosok száma a lakosság %-ában 6,7%, 1910-ben 5,7%, tehát az emelkedés nem jelentéktelen. Alacsony a gyárak, nagyüzemek alkalmazottainak száma az 1920. évi népszámlálás adatai szerint, mindössze 1662 fő, de még ebből is csak 846 fő dolgozott ipari nagyvállalatban, a többi 816 munkás 4 bányavállalat alkalmazottja volt.

16 Az adatokból világosan látható, hogy a háború utáni gazdasági leromlás következtében a kisipar szerepe megnőtt. A kormány 1922-től megkezdte az új védővámrendszer kidolgozását, mellyel az önálló nemzetgazdaság kialakítását és a gazdasági fejlődést igyekezett biztosítani. Az új vámrendszer 1925. januárjától lépett hatályba. Több nyersanyag, mezőgazdasági felszerelés behozatalát vámmentessé tették, míg a könnyűipari termékeket 50%-os vámokkal védték, a nehézipart 20%-kal. A világháborút követő években, az iparosság egyre sürgetőbb követelésére, az 1922. évi XII. t. c, a második ipartörvény, már határozottabb védelmet nyújt a kisiparosoknak.

17 A törvény az ipar három csoportját jelöli: Képesítéshez kötött iparok; Engedélyhez kötött iparok; Szabad iparok csoportját. A törvény 76 képesítéshez kötött iparágat jelöl meg, továbbá 10 iparengedély alapján gyakorolható képesítéshez kötött ipart, az engedélyhez kötött iparok száma 28. A törvény rendelkezik az iparok gyakorlásáról, a tanoncok nyilvántartásáról, a munkakönyvekről, a tanonciskolákról és a büntető rendelkezésekről. A törvény végrehajtási utasítása rendelkezik az ipardíjak, biztosítékok és vizsgálati díjak összegének emeléséről.

18 Tolna megye ipartestületei a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara rendelettervezetét tették magukévá, melyben az 1922. évi XII. t. c. 83. §-a értelmében meghatározták a képesítéshez kötött iparágakban és a gyári üzemekben foglalkoztatható tanoncok létszámát. A tervezet kimondja: „Ha a munkaadó segédet nem, vagy kettőnél többet rendszerint nem foglalkoztatott, egy tanoncot, ha két segédnél többet foglalkoztatott, mindkét segéd után 1—1 tanoncot alkalmazhat."

19 Az 1922. évi XII. t. c. 111. §-a biztosítja a több éves gyakorlattal rendelkező, de tanoncként le nem szerződtetett iparosok részére azt a lehetőséget, hogy munkakönyvhöz jussanak. A tanoncként le nem szerződtetett iparosok munkakönyvhöz juttatása érdekében a kereskedelemügyi miniszter a 72 929/1925. számú leiratában ismételten megerősíti az 1922. évi ipartörvény 111. §-át, mely szerint a munkakönyvet kérőnek, amennyiben illetékessége eldöntött, tudatni kell a munkaadó nevét, aki segédként alkalmazni kívánja. A munkakönyv kiadásához annyi időt kell a kérdéses iparban eltölteni, amennyi a tanoncidő lett volna. A tanoncidő szokásos tartamának megfelelő időn át folytatott szakmai gyakorlat alapján a munkakönyvet ki kell állítani.

20 A kormány inflációs pénzpolitikája támogatást nyújtott a nagyiparnak, a hatalmas hitelnyújtással, melyeket a pénzromlás ellenére is csak névértékben 227