Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

A kancellári leirat nyomatékosan hangsúlyozta, hogy „a kormányzatnak nem maradt más választása, minthogy a megyék eddigi kivételes szervezetét továbbra is fenntartsa és azon legfeljebb csak olyan változtatást kíván eszközölni, ami a közjó és a szolgálat érdekében feltétlenül szükségesnek látszik"

192 Az uralkodó szept. 17-én a vármegyéhez intézett leiratában közölte, hogy az országgyűlést 1865. december 10-ére Pest sz. kir. városába összehívta. — Leiratában meghagyta, hogy „a kijelölt helyre és időre az 1848. évi V. t. c. alapján kihirdetett választási rendszabály szerint a megválasztott követeit a megye kifogás nélkül tartozik kiküldeni." Megengedte továbbá a szeptember 20-i rendeletével, hogy az 1861. évi alkotmány felfüggesztésével a megyei bizottmányok a választások előkészítése céljából összegyűlhessenek.

193 A bécsi udvari kancellária 1865. október 6-án pedig már közölte a vármegyével, hogy az uralkodó szeptember 29-én kelt elhatározásával br. Dőry Gábor, valóságos belső titkos tanácsosát Tolna vármegye főispáni tiszte alól saját kérelmére felmentette, és utódjául ismét Sztankovánszky Imrét nevezte ki, aki az előírt esküt október 6-án az uralkodó színe előtt már le is tette.

194 A leiratokat a megye 1861. évi állandó bizottmányának a közgyűlése, az 1865. október 17-én tárgyalta. A gyűlésre a főispán ugyanis az 1861. évben törvényesen megválasztott megyei állandó bizottmánynak még életben levő tagjait hívta meg. Az október 17-i közgyűlés után az 1861. évi állandó bizottmány 1867. április 24-éig többé már nem ülésezett. — A főispán csupán az általa értekezletre meghívott egyes bizottmányi tagok meghallgatásával és hozzájárulásával november 4-én az 1860. évben választott megyei tisztikar tagjai közül ideiglenesen kinevezett, illetve behelyettesített volt tisztviselőkkel intézte a megye igazgatását. — A létszámot illetőleg a behelyettesítésekhez egyébként az országos tárnokmester is hozzájárult.

195 Az 1865. évi november 8. és 20-a közti időben megtörtént az országgyűlési képviselők választására az 1848. és 1861. évi szabályok szerint jogosultak névjegyzékének az összeírása. — Annak befejeztével a képviselőválasztás napja december 6-án egyszerre zajlott le a megye hat választókerületében és amelyekben elismeréssel kell megállapítani, hogy semmi karhatalmi beavatkozásra nem került sor, így a választás eredménye a megye közönségének a kiegyezés iránti hajlandóságát mutatta.

196 Az országgyűlést az uralkodó 1865. december 14-én személyesen nyitotta meg. Trónbeszédében kijelentette, hogy a megkezdett „kiegyezés művét" most már befejezni kívánja és el akarja hárítani mindazokat az akadályokat, amelyek annak a megvalósítását gátolták. Beszédében hangsúlyozta, hogy a maga részéről nem ragaszkodik mereven az „Októberi Diplomában" és a „Februári Pátensben" foglaltakhoz, nem hajlandó azonban az 1848-as törvényeket egész terjedelmükben elfogadni.

197 A képviselőháznak a trónbeszédre válaszként adott feliratára 1866. február 26-án az uralkodó kijelentette, hogy az abban foglalt kívánságokat nem hajlandó teljesíteni. — Végül is az országgyűlést június 26-án elnapolta. Az 1866. július 3-án a poroszoktól Königrátznél elszenvedett súlyos katonai vereség hatására, miután gr. Andrássy Gyulának új felelős magyar kormány megalakítására adott megbízást, alig öt hónapi szünet után az országgyűlést 1866. november 17-ére újból összehívta.

198 216