Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

mogy megyével együtt újra a pécsi katonai kerületi parancsnokság alá tartozó hadbíróságok hatáskörébe.

184 Az önkormányzati testületek feloszlatásával az Októberi Diplomában az alkotmányos kormányzatra tett, de be nem tartott Ígéret és döntés után a bécsi udvari körök hozzáláthatták ismét az önkény uralmának erőszakos eszközökkel történő megvalósításához. így az 1860/61. év utóvédharcait a provizórium meghirdetése után már a reményüket vesztettek elkeseredése táplálta. Tolna megyében a munkások és a szegényebb parasztok között találjuk az ellenállás legharciasabb egyéneit. Így például Kecskeméti János kajdacsi parasztember azt írta az Olaszországban levő katonafiának, „hogyha Ferenc József az 1848-as szabadságot helyre nem állítja, akkor nemcsak ő és a testvére, hanem minden honfi fegyvert fog a már egyszer elbukott, de most az újból csírázni kezdődött szabadságot ismét kivívják."

185 A szekszárdi Belovics Jakab, hatgyermekes parasztember pedig, aki a lakásán fegyvereket őrzött, köztük egy nemzetiszínű szalaggal díszített kardot is, merényletet követett el egy osztrák ulánus őrmester ellen. „Ez a tette azonban már nem jeladás volt az önkényuralom elleni harc folytatására, hanem sokkal inkább annak a férfinak a tiltakozása az erőszak ellen, aki annyi reménység napjának a leáldozása után már nem igen hitte új hajnalok ígéretét."*

2

® A SCHMERLING-PROVIZORIUM 2863. (november 5-től 1865. június 8-áig Az 1860. évi októberi Diploma visszaállította ugyan a megyei és községi autonómiát, majd 1861-ben április hó folyamán zajlottak le a megyében az országgyűlési választások. így megnyílt a lehetősége annak, hogy a nép maga választhatta meg a vezetőit. Ez, a Diploma alapján helyreállított „látszat-alkotmányosság" hamarosan megszűnt és minden maradt a régiben. Az országgyűlés feloszlatása és a megyei (törvényhatósági) bizottságok üléseinek a betiltása után Anton von Schmerling, birodalmi államminiszter 1861. november 5-én a kormányzás új rendjét vezette be Magyarországban. Ideiglenes intézkedésről = provizóriumról beszéltek ugyan, de a parancsuraloimniak alávetett nép féken tartását szolgáló rendszabályokat négy hosszú éven át lényegében változatlanul érvényben tartották. Schmerling az országban a polgári szabadságjogok semmibevételével kormányozhatott. Annak folyamán az újra feléledt forradalmiságot gyökerestől igyekezett kiirtani. Félelem vezette erre a kormányzatot, hiszen még maga Albrecht főherceg, az ország volt kormányzója is hangsúlyozta, hogy „a birodalom nem élné túl az 1848-as forradalom újabb kiadását."

187 Az uralkodó a helytartótanács elnökévé, illetve helytartóvá Pálffy Móric altábornagyot, a cs. k. csendőrség parancsnokát nevezte ki. A törvényhatóságok élére megbízható főispánokat, kir. biztosokat állítottak, akiket köteleztek a helytartó közigazgatási vonatkozású rendeleteinek maradéktalan végrehajtására. A megújított önkényuralom új főispánja Tolna megyébe ismét Dőry Gábort nevezte ki az uralkodó az 1862-ben kelt rendeletével. „A provizórium hatóságainak a feladatait külön utasítások szabályozzák. A közigazgatás a tovább érvényben hagyott megyei törvények és az Országbíróién