Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

egyébként továbbra is a nemesi korszakban és az 1848—49-es években kialakult szervezeti és ügyrendi formák szerint működött.

179 A teljes létszámban tanácskozó állandó bizottmány a megye szervezése, a közigazgatás rendezése és egyéb fontos közérdekű ügyekben hozott határozataival, a felsőbb hatóságok rendeleteinek a végrehajtásával elindította a megyei adminisztráció rendszeres és zökkenőmentes működését. Az árvaügyek rendezésére kiküldött szolgabíráknak és a melléjük rendelt bizottságnak kellett az iratokat a volt cs. kir. árvatörvényszéktől átvenni. (Az árvák ügyeit egyébként a községekben a szolgabírák felügyelete mellett az árvagyám intézte.) Szükségesnek látta végül az állandó bizottmány egy ideiglenes megyei törvényszék alakítását, amelynek elnökévé Dőry Lajos másodialispánt választotta meg, tagjaivá a bizottmány állományából öt rendes és két pótülnököt delegált. Az ügyészi teendőket a megye tiszti főügyésze, illetve a helyettese látta el. A jegyzőkönyvek vezetését az esetenként kirendelt esküdtek eszközölték.

180 A Helytartó Tanács január 21-én kelt rendeletében közölte a vármegyével, hogy az uralkodó az országgyűlést Budára április 2. napjára hívta egybe. így a megyének az 1848. évi törvény alapján az országgyűlési képviselők választására vonatkozó intézkedéseket sürgősen elő kellett készítenie. Meghívójában Ferenc József trónöröklési jogára hivatkozva megkoronáztatását jelölte meg az országgyűlés fő feladatainak. Tolna megyében a választások március Ül-e és 16-a közötti napokban történtek meg. Alig ült össze az országgyűlés, rövid öt hónap múlva az uralkodó az augusztus 22-én kibocsátott kéziratában már kifejezésre juttatta, hogy „Magyarország érdekében az országgyűléstől hasznos tevékenységet már nem várhat, ennélfogva azt hat hónapon belül újból összehívandó országgyűlés kilátásba helyezése mellett feloszlatja."

181 Az országgyűlés feloszlatása után Vay kancellár tisztségéről lemondott. Az uralkodó erre helytartóvá Pálffy Móricot, kancellárrá pedig Forgách Antal grófot nevezte ki, aki körlevélben figyelmeztette a főispánokat arra, hogy vissza kell térniük a részükre korábban kiadott „főispáni utasításokhoz", vagyis a megyéket a kormányszékek rendeleteinek a végrehajtására kell rászorítaniuk.

182 Ezt követően a császár utasítására október 27-én megjelent a megyegyűlések tartását tiltó felsőbb rendelet. Tolna megye állandó bizottmánya így október 31-én tartotta utolsó közgyűlését. A vármegyék általános ellenálló magatartásának a vége az lett, hogy az uralkodó 1861. november 5-én kelt rendeletében, tapasztalva azt, hogy „a magyarországi helyhatóságok nagyobb részének féktelensége és lázadással határos ellenszegülése a közrend fennmaradását a legnagyobb veszéllyel fenyegeti, ami ellen a hatóságok jelenlegi szerkezetükben védekezni nem tudnak." Ezért az 1860. október 20-án kiadott Diploma értelmében újra engedélyezett területi hatáskört ideiglenesen felfüggesztette és az összes megyei, valamint kerületi bizottmányokat, továbbá a cs. kir. városok képviselőtestületeit feloszlatta.

183 Az alig tíz hónapig tartó megyei önkormányzati működéséből és határozataiból megállapítható, hogy Tolna megye magatartását is általában a központi kormányhatalommal szembeni ellenállás jellemezte. A megyei kormányzattal megbízandó személyek kiválasztásáig a közigazgatási ügyeket még az önkormányzat ideje alatt hivatalban volt tisztviselők intézték. A felségárulási, zendülési, izgatási és kémkedési ügyeket azonban ismét a katonai bíróságok elé utalták. így került azután Tolna megye Baranya és So212