Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

ján már régen véglegesen megalakultak volna, ha a közbejött és annyi veszteséggel járt szerencsétlen 11 éves kormányrendszer árja minden hazai-állami intéményt nyom nélkül el nem sodort volna." Majd a központi választmány javaslata alapján, most már a községi küldöttek közül is — alkották újjá a megye állandó bizottmányát. Ez a második állandó bizottmány így már inkább demokratikusafobnak látszott összetételénél fogva az 1848^as megyei állandó bizottmánynál. A folytatólagosan ülésező bizottmány a következő napon, vagyis január 8-án tartott tisztújítószók alkalmával megválasztotta a megye tisztikarát, alispánná Bartal Györgyöt, aki 1848-ban Pincehely képviselője volt. A választás minden esetben közfelkiáltással történt meg, névszerint szavazásra egyáltalában nem került sor. A megválasztott tisztviselők nagyobb része ugyanis már a múltban is teljesített szolgálatot a megyében és ezzel bebizonyították tudásukat és az állásukra való rátermettségüket. Az önkényuralmi rendszerben szolgáltak közül azonban főbb tisztségre csak olyan egyéneket választottak meg, akik a rendszer mellett nem exponálták magukat és személyük, működésük ellen semmiféle kifogás nem merült fel. Így például a megye főjegyzőjévé tették meg Visolyi Gusztávot, aki 1850-ben ugyan a simontornyai járás törvénykezési főbírája volt, azonban mindenkor kifogástalan magatartást tanúsított a néppel szemben.

i7G A bizottmány az irodai segédhivatali alkalmazottaknak csak a létszámát állapította meg. Beosztásukat és félfogadásukat a pandúrokkal, megyei hajdúkkal együtt az alispánra bízta, a közvetlen felügyeleti jogot felettük viszont a másodalispán gyakorolta. A február 8-án tartott bizottmányi gyűlés, tekintve, hogy az 1 hadnagy, 2 őrmester és 4 káplár vezetése alatt álló 50 lovaspandúr létszamát teljesen elegendőnek találta a közrend fenntartása céljából, feliratban kérte a Helytartó Tanácsot, hogy a volt cs. kir. csendőrséget a megye területéről távolíttassa el.

177 A január 21-i ülésében a bizottmány többek között határozottan kijelentette, hogy az 1848: III. t. c. ellenére felállított kormánytestületeket, így a Helytartó Tanácsot sem ismeri el törvényes felsőbbségének, legfeljebb csak a magánosoknak még folyamatban levő ügyében. Késznek nyilatkozott viszont az országbíró elnöklete alatt működő és régi ismeretekben gazdag Hétszemélyes Táblának a hozzájiárulásával elkészítendő döntvényeket a megye törvénykezési eljárásának zsinórmértiékéül annál is inkább elfogadni, mivel százados gyakorlat ezeket a döntvényeket már amúgy is törvénypótló erővel ruházta fel. A közigazgatási, törvénykezési és az árvaszéki ügyek átvételét a megyei tisztviselői kar és segédszemélyzet, továbbá a megyei pandúrok fizetésének rendezését végül az adminisztrációs ügyrend részletes kidolgozását az állandó bizottmány az első, illetve másodalispán elnöklete alatt működő 12 választott bizottmányi tagból, az összes fő- és alszolgabírákból, a megyei tiszti főügyészből és helyetteséből, végül a megyei főjegyzőből és egy esküdtből álló kisebb választmányra bízta.

178 Az abszolutizmus bukása után a községek vezetősége is teljesen kicserélődött. A községek felügyeletét a bizottmány magának tartotta fenn, azok igazgatását azonban a kerületi, helyesen járási főszolgabírák útján gyakorolta. A községi elöljáróságokat a bíró, az esküdtek és a pénztárnok alkotta. Az utóbbinak azonban mindig kellő vagyoni biztosítékkal rendelkező községi lakosnak kellett lennie. A községi igazgatás feje ezentúl is a bíró maradt. Az ügyintézés 211