Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

„Októberi Diploma" volt az első kezdeményező lépés, amelyet 1861-ben követett a „Februári Pátens" és a vármegye közönsége már egy kis bizalommal tekinthetett a békésebb, nyugodtabb élet felé. AZ AUTONÓM RENDSZER 1860. október 20—1861. november 5. Tíz esztendő után, 1859. tavaszán keveredett először nagyon is veszedelmes háborúba a Habsburg-birodalom. Az olaszországi hadviselés veszteséges volta és az egyre súlyosabb belpolitikai és pénzügyi helyzet arra kényszerítette Ferenc Józsefet, hogy a válság megoldása céljából országainak, főleg Magyarországnak bizonyos fokú autonómiát engedélyezzen. Ezért először új birodalmi tanácsot nevezett ki, amelynek magyar tagjai közül gr. Apponyi György és gr. Szécsen Antal befolyásának eredményeképpen az 1860. október 20-án kibocsátott „Diplomájá"-ban ebben az állandónak és viszszavonhatatlannak nevezett alaptörvényben lemondott az abszolutizmusról és helyreállította a rendi országgyűléseket, bár a közös ügyek rendezésére mégis föléjük rendelte az összbirodalmi tanácsot. Ezzel az aktussal kezdődött el tulajdoniképpen a magyar uralkodó osztálylyal való kiegyezés kísérletének még elég hosszú, lassú ütemű és csak az 1867. évben befejeződött korszaka.

172 A magyar kancellárira kinevezett Vay Milklós 1860. október 20-a után az uralkodó rendelkezése alapján azonnal hozzáfogott a magyar udvari kancellária megszervezéséhez. Javaslata alapján Ferenc József november elsején máris kinevezte ifj. Majláth Györgyöt a Helytartótanács elnökévé és ugyanekkor a kancellár előterjesztése alapján mindjárt az első főispánokat is, akiknek sürgős feladata volt a megyék újjászervezése.

173 A Diplomát azonban az ország megyéi nem tartották elégségesnek az autonóm szervezet működésének az elindításához, jóllehet az uralkodó már az 1860. április 19-i leiratában megígérte a megyei önkormányzatok visszaállítását, amikor utasította Vay kancellárt arra is, hogy a régi megyei határokat állítsák helyre.

174 Tolna megyébe csak 1860. november 26-án nevezte ki az uralkodó Sztankovánszky Imrét főispánná, aki 1848-ban a főispánja volt a megyének és aki újabb megbízatásáról azonnal le is mondott. Hosszas rábeszélés után, közel négy hét múlva azonban lemondását mégis visszavonta.

175 Sztankovánszky kinevezésével egyidőben bocsátotta ki a magyar udvari kancellária a főispánok részére a megyei közigazgatás újjászervezésének vezérfonalául szolgáló utasításait is. Ez a 20 pontból álló utasítás a megyei állandó bizottmányok megalakítására és az 1848 előtti ténylegesen működött tisztikar választására vonatkozólag szolgált zsinórmértékül. Az utasítás szerint a főispánoknak az állandó bizottmányt olyképpen kellett összeállítanáok, hogy abban „rang-születés-birtok-értelmiség- és iparra való tekintet nélkül a megyei lakosok összessége illőleg képviselve legyen." Az 1861. január 7-én Szekszárdon tartott népes közgyűlésen az 1848-as minta szerinti eskü letétele után az elnöki széket elfoglaló főispán székfoglaló beszédében különösen kihangsúlyozta, hogy „a megyék az 1848: XVI. t. c. alap210