Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

tapasztalt egységes és igen bonyolult — a központi irányítástól le egészen a községekig terjedő — abszolutisztikus szervezet megalkotásban mutatkozott meg.

154 Ettől kezdve a helytartóság nem levelezett közvetlenül a minisztériumokkal, hanem csak Albrecht főherceg kormányzói irodája útján. A helytartóság központi működése azonban hamarosan véget ért, mivel az uralkodó elfogadta Bach miniszternek a közigazgatás Magyarországon történő dekoncentrálására vonatkozó javaslatát és az 1853. január 10-én kelt rendelkezése alapján az öt kerületi biztosság fokozatosan átvette a helytartósági osztályok teljes hatáskörét. Május 1-vel a kerületi kormányzatok már a helytartóság pecsétjét használták. Ugyanakkor öt részre osztották az ország pénzügyi és építészeti igazgatóságát is.

155 A birodalmi alkotmány alapján a Bach-féle provizotum ideje alatt hajtották végre a közigazgatás és jogszolgáltatás szétválasztását is. Annak eredményekép — Geringer véleménye szerint — a politikai közigazgatási hatóságok azáltal, hogy őket minden bírói hatalomtól megfosztották, a nép körében az eddigi tekintélyűiket is aláásták. Biach alkotásának így pontos és maradandó vonása a hatósági fokozatok megszabása és éles elhatárolása volt, amivel jogszerűvé tette, hogy a közigazgatás működése intézményes közigazgatási jogvédelem nélkül is bizonyos jogbiztonságot nyújtott. A császári alapélvek rövid időn belüli eltörlésével ezt a véglegesnek szánt szervezést annak eredményeivel együtt felborították.

156 Bach végre is belátta, hogy az újonnan kiépített államapparátus ideiglenes, provizórikus, kevéssé hatékony volta nem eredményes, ezért a provizórium megszüntetését és végleges, definitív szervezés szükségességét maga is jónak, helyesnek tartotta. Úrbérrendezés Az úrbériség eltörlését követően a kártalanításra és az 1848-as áprilisi törvények vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtására a magyar kormánynak már nem maradt ideje. Igaz, hogy a magyar országgyűlés 1848. szeptemberében már tárgyalta a kártalanítási törvényjavaslatot. Mivel a felsőház a becslés tekintetében változtatást kívánt, a javaslatot újból decemberben vették elő. December 23tól 30-ig tárgyalta újból a képviselőház, amikor — Windischgrátz csapatainak közeledtére — Deák Ferenc azt javasolta, hogy vegyék le a napirendről „ne piszkolják" a történelem lapjait, hogy a haza végveszélyben csak anyagi érdekeiket nézik. 1849-ben Szegeden újból elővették a kártalanítást, most már egy új, átdolgozott törvényjavaslat alapján, a közeli világosi fegyverletétel miatt a javaslatból nem lett akkor törvény. így a bécsi kormányzat ezeknek a törvényeknek akaratlan végrehajtójává vált. A végrehajtásra vonatkozó végleges császári rendeletet, az úgynevezett „nyílt parancsot", Bach miniszter csak 1852. március 2-án adta ki, lehetőleg leszűkítve az 1848-as állapotokat. A magyar paraszt „a pátens" értelmében ugyan minden váltságdíj nélkül vált az eddig általa művelt, telki állományú föld tulajdonosává; mégis az igazságtalan földtehermentesítési járulék formájában a kormányzat minden adóforint után fizetendő 15 krajcár megállapításával végeredményben a parasztságra hárította a jobbágy-felszabadítással járó költségeket. — így a magyar paraszt, ha közvetve is, de megfizette a neki juttatott földnek az árát.

157 205