Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

postahivatalok-állomások felállításáról és újabb postai közlekedési vonalak kijelöléséről. A rendes posta járatokkal kapcsolatos különös eseményeket is a Helytartó Tanács postaügyi osztályához kellett bejelenteni.

144 Tolna megyéből a Helytartó Tanács útján jutott el a postahivatalok felállításáról szóló kérelem az illetékes postaigazgatósághoz, Sopronba. A megyében Szekszárdon, Zombán, Hőgyészen, Regölyben, Tamásiban és Dombóváron voltak felállítandók a postahivatalok. Bár a tamási főszolgabíró már 1850. február 20-án a megyef önökhöz intézett jelentésében jelezte, hogy Tamásiból—Szákcsna és Dombóvárra való ideiglenes postahivatal felállítását egyelőre nem látja sürgősnek, illetve időszerűnek.

145 A regölyi ideiglenes postahivatal működésének mielőbbi megkezdését viszont a főbíró a jelentésében igen kívánatosnak és közérdekűnek tartotta, tekintettel arra, hogy Regölyben Kovács Márton ottani telkes gazda a helybeli postai szolgálatot, a küldemények szállítását elvállalta. Igaz ugyan csak úgy, hogyha havonként 15 pengőt és egy ló után napomként egy porció zabot, továbbá ugyanannyi szénát kap díjazásul. Mészáros Horváth János pedig, akinek se földje, se szőlője nincsen, de egyébként becsületes, erkölcsös ember, havi 18 pengőért a posta továbbítását, Tamási, Ozora és Hőgyész községekig vállalta.

146 Ebből a jelentésből is megállapítható, hogy az egyes községeknek maguknak kellett gondoskodniok arról, hogy a legközelebbi postaállomásról miként jutnak el hozzájuk az őket illető postai küldemények. A soproni cs. kir. kerületi főbiztosság az 1851. évi szeptember 18-án a postai, küldemények, levéldíjak és viteldíjak újabb megállapítását közölte a megyefőnökkel azzal a meghagyással, hogy azt a községben szokásos módon tétesse közhírré.

147 Ugyancsak tudomására hozták a megyéknek és városoknak, hogy a postamesterek, -legények és -kézbesítők új egyenruházattal láttattak el.

148 Az Országos Kormánylapban közzétett rendelet szerint a „postahajtópénz" 1852. júniustól kezdve Magyarországon „egy lótól és egy egyszerű postától" 1 forint. Az ostor és kocsikenőpénz azonban változatlan marad.

149 * A Schwarzenberg-kormány és a herceg-főparancsnokság, főleg Haynau között, egyre gyakoribbá váltak a nézeteltérések, amelyek azután közöttük nemkívánatos súrlódásoknak voltak az okozói. Haynau ugyanis az országban az ellenforradalmi terror eszközeit jóval hosszabb ideig kívánta alkalmazni, mint azt a minisztertanács kívánatosnak és elegendőnek látta. Haynau ezért arra törekedett, hogy a minisztériummal szemben e tekintetben is bizonyos önállóságra tudjon szert tenni. Például még a császár kifejezett parancsa ellenére is vonakodott a vizsgálat alatt álló, volt 48-as országgyűlési képviselők és más a forradalomban kompromittált egyének névjegyzékét Bécsbe felterjeszteni. Amikor azt végre 1850. július 4-én megtette, jelentéséhez hozzáfűzte, hogy a trónfosztásiban résztvetteknek megkegyelmezett, bukása befejezetté vált. E magatartása miatt a minisztertanács az 1850. július 6-án tartott üléseken a leváltását javasolta az uralkodónak, aminek következtében a császár Haynau azonnali nyugdíjaztatását rendelte el.

150 A helyébe ideiglenes minőségben a III. hadsereg főparancsnokává kinevezett Wallmoden altábornagy hatáskörét azonban a polgári közigazgatástól függetlenül csak a katonai részre korlátozták. Ezzel megindult a magyarországi pol203