Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

Az 1849. október 17-én kibocsátott és a kerületi főispán által a megyefőnoknek megküldött „közigazgatási rendezet" 10. pontja szerint a cs. kir. csendőrség július 23-án megkezdett működése után Tolna megyében a központban 4 káplár, 29 őrhajdú, egy őrmester vezérlete alatt 20 lovaspandúr, kik főleg külső mezőrendészeti szolgálatot láttak el, hagyattak vissza megyei alkalmazottakként. Míg a várkapitány felügyelete alatt: a szekszárdi fogháznál 1 őrmester, 1 káplár és 30 foglár a földvári börtönnél 1 káplár és 3 foglár a hőgyészi fogháznál 1 káplár és 2 fogházőr, végül az ozorai börtönnél 1 káplár és 4 foglár teljesíthetett fegyveres szolgálatot. Így a fegyver alatt szolgáló megyei alkalmazottak létszáma összesen 99 főből állott.

116 A 6. csendőrezred parancsnoksága 1854-ben végül megküldte a megyefőnöknek az ezred Tolna megyei alakulatainak a végső beosztását, működési területüket, illetve azok székhelyét. Közölte továbbá a parancsnok, tisztek, altisztek nevét, a legénység számát. Mindezeket az adatokat táblázatosan feltüntetve ismertetjük, a könnyebb áttekinthetés céljából.

117 A cs. kir. csendőrség azonban működésének megkezdésétől kezdve az országban hamarosan az önkényuralmi rendszer legnépszerűtlenebb, sőt egyenesen gyűlölt intézményévé vált. Az a kíméletlenség, amellyel a csendőrök a feladatukat ellátták, nagy feszültséget teremtett a köznép és a csendőrség között. Még a hivatalos politikai közigazgatási hatóságokkal szemben is sok volt a súrlódás, sokszor az agresszív viselkedés is. Így az autonóm rendszer állandó bizottmánya az 1861. február 8-án tartott közgyűlésében a közrend fenntartása céljából teljesen elegendőnek tartotta a közigazgatási-rendezetben megszabott, illetve engedélyezett pandúri és foglári, illetve hajdúi létszámot. Ebből kifolyólag feliratban kérte a Helytartó Tanácsot, hogy a cs. kir. csendőralakulatokat mielőbb távolíttassa el.

118 Az alig 10 hónapig tartó önkormányzati igazgatás hamar elmúlt, így nem állapítható meg, hogy a csendőröknek a megyéből való kivonása megtörtént-e. A valószínűség az, hogy nem teljesíthettek tényleges szolgálatot az autonóm rendszer ideje alatt. A megyei önkormányzati igazgatásnak 1861. november 5-ével történt megszüntetése után a cs. kir. csendőrség folytatta tovább a működését az országban egészen a kiegyezésig. 1867-ben azonban a megyei bizottmány a közbiztonság érdekében addig még rendfenntartó szolgálatot teljesítő 111 csendőr helyett a szolgálatot átvevő 21 lovas és 26 gyalogos pandúr létszámát még 6 lovas és 26 gyalogos pandúrnál rendelte növelni.

119 A kiegyezés után az osztrák csendőrség egyelőre csak Erdélyben és Horvátországban maradt meg. Az erdélyi rész csendőrségét 1876-ban azonban magyar szolgálati nyelv mellett a m. kir. belügy- és honvédelmi miniszter joghatósága alá rendelték. Végül a m. kir. csendőrséget az egész országban kerületenkint 1882. január 1-től kezdve állították fel, illetve szervezték meg, meghatározva annak szolgálati szabályzatát és rendjét.

120 A külföldiek útleveleinek és belföldi honpolgárok útiokmányainak az ellenőrzését a rendőrhatóságok, megyékben a csendőrségek ellenőrizték. A hely197