Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

tartótanács rendelkezése értelmében a megye területén tartózkodó külföldieket jelentkezésük alkalmával még külön figyelmeztetniük kellett helyes magatartásukra. Egyébként az ellenőrzés az eddigi gyakorlat szerint történt. Őket összeírni és róluk nyilvántartást vezetni a megyefőnök kötelessége volt. A belföldi honpolgárok útiokmányát és a vándorlegények könyvét a honossági bizonyítvány alapján a megyehatóság állította ki. A kéziműves vándorlegények és munkások az ún. vándorkönyvét azonban nemcsak a határállomásokon, hanem a továbbiakban munkavállalásuk alapján tartózkodási helyükön is láttamozni kellett. Külföldre utazás esetében az útlevelek kiadására az eddig érvényben levő szabályokat kellett továbbra is irányadóul venni, vagyis az útlevél kiadása iránti kérelmeket a megyei (városi) hatóság véleményével ellátva az illetékes katonai parancsnokság, illetve a helytartóság útján a cs. kir. III. hadseregparancsnoksághoz, mint az útlevél megadására egyedül jogosított szervhez kellett eljuttatni.

121 A politikai közigazgatás és a törvénykezés megszervezése, azok működésének az elindítása, továbbá a közbiztonság és a rend fenntartása céljából megfelelő biztonsági szervek felállításának a megtörténte után, az osztrák kormányzatnak olyan megnyugtató berendezésre volt szüksége, amely az ország gazdasági fejlődését lehetővé teszi. Ezért mindenekelőtt legfontosabb volt számára, hogy Magyarország teherbíró képességét mind személyi, mind anyagi tekintetben pontosan ismerhesse. Az erre vonatkozó adatokat azonban csakis egy országos népszámlálás során kaphatta meg. Népszámlálásra a kormányzatnak tehát adózási és katonai szempontból volt sürgősen szüksége, főleg, hogy az összeírási adatok alapján az újoncozást mielőbb megejthessék. Géringertől, a polgári közigazgatás országos teljhatalmú császári biztosától 1850. április 24-én a megyefőnökhöz érkezett körrendeletéhez csatolt külön utasítás a végrehajtást illetőleg tartalmazott irányelveket. Az utasításhoz mellékelte még Géringer a Magyarországban megejtendő összeírás felvételi ívének a mintáját is, amelyet a következőkép kellett az összeíróknak kitölteniök: 6. §. az ország = Magyarhon, a polgári kerület: pl. — tolnai főbiztosi, a megye: Tolna, a járás: a dombóvári, a helység: ennél a paragrafusnál fel kellett tüntetni a város-mezőváros, vagy a falu nevét. Mindegyik helységnél a házszámot, a házak birtokosának a nevét és a házban lakóknak a számát, nevét és családi állapotát. 7. §. Ha özvegy volt a ház tulajdonosa, akkor az elhalt férjének a nevét, a háziasságból, vagy a házasságon kívül született gyermekek nevét kellett feljegyezni és a születési évet mindenkinél, így a felnőtt lakóknál is fel kellett tüntetni. A 8. §. a személyi viszonyok és állapot bejegyzésére szolgált. így például: nang, orvos, sebész, lelkész, titkos tanácsos, ha hivatalnokról volt szó, akkor: titkár, jegyző, adószedő stb. ha iparos, vagy kereskedő, akkor pl., hogy gyáros-e, vagy ács, csizmadia stb. Végül a vallást (róm. kath., református) — a birtokosnál a birtok nagyságát és mindenkinél a nemzetiséget is fel kell jegyezni az összeír ó-íven.

122 198