Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

demokrata magatartását azonban hamarosan megtagadta, lábbal taposta azokat az alapelveket, amelyeknek beszédeiben egyik előharcosa volt és teljesen a császár szolgálatába állott, aminek eredményekép és jutalmául az uralkodó Schwarzenberg javaslatára a kormány belügyminiszterévé nevezte ki. Róla még az oly óvatos Szőgyeny-Marich László alkancellár szerint is „el lehetett mondani, hogy Európa összes államférfiai között nem akadt nálánál megvetésre méltóbb jellemű férfi."

70 Bach politikájával Magyarországot is teljesen be akarta olvasztani az abszolutisztikus módon kormányzott Hábsburg-anoniarcbiába. Egy évtizeden át Geringer közreműködésével a birodalmi politikai igazgatás szervezetét ő építette ki, ezért az 1849. júniusától—1860. júniusáig tartó önkényuralmi időszakot róla nevezték el Bach-korszaknak, — amely három részre tagozódott: a) 1849. júniusától—1850 decemberéig a katonai kormányzatra, b) 1851. januárjától—1853. áprilisáig a provizórium időszakára, és végül c) 1853. májusától—1860. júniusáig a definitivum szakaszára.

71 A katonai kormányzat rendeltetésének a célja a forradalom végleges felszámolása, a birodalom és annak egységet fenyegető intézmények megszüntetése „a korona tekintélyének helyreállítása és javainak a visszajuttatása és végül a nemzetiségek egyenjogúsításának a biztosítása volt.

72 A világosi fegyverletétel után az ország fokozatos ütemben történt megszállásának befejeztével Magyarországot feldarabolták. Erdély, Horvátország, a Szerb Vajdaság és a Határőrvidék külön önálló tartomány lett a birodalom keretein belül. A területéből még megmaradt részt Buda-Pest, Pozsony, Sopron, Kassa és Nagyvárad székhellyel kettő vagy hat megyéből álló katonai kerületre osztották. Ezek a kerületek lettek azután a hamarosan kiépülő polgári közigazgatás keretei is.

73 A kerületek közigazgatását a polgári kerületi főbiztosok vezették, akiket a közigazgatás szervezése során Geringer előterjesztése alapján Haynau nevezett ki. A kinevezéseket azonban még az uralkodónak is jóvá kellett hagynia. Az 1849. júliusában a bécsi kormányzat által kiadott utasítás szerint a főbiztosok polgári közigazgatási ügyekben Geringer teljhatalmú császári biztos alá és az illetékes katonai kerület parancsnoka mellé voltak rendelve. Kinevezésük azonban nem egyszerre történt meg, így működésüket csak az ország területének fokozatos katonai megszállása során kezdhették meg. A főbiztosok egyébként kivétel nélkül mindnyájan magyarok voltak. Közülük azonban egyesek részben betegség, vagy családi körülményeik miatt hamarosan lemondtak állásukról, illetve a kinevezést nem fogadták el. Voltak olyanok is közöttük, mint például Ürményi József, fehérvári kerületi főbiztos is, aki 1848-ban még Tolna megye főispánja volt, és aki szintén lemondott megbízatásáról, mivel nem tudott egyetérteni a birodalmi kormány által tervezett igazgatási reformokkal.

74 A főbiztosok működését is az 1849. júliusában kiadott hivatalos kormányzati utasítás szabályozta. Legfőbb feladatuk a polgári közigazgatás működésének kerületükben való megteremtése és zavartalan munkájának a biztosítása volt. Igyekezniök kellett a népet az új rendszernek megnyerni; főleg a parasztokat megnyugtatni, hogy az 1848-as úrbériség felszámolása továbbra is érvényben marad. 182