Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

Énre nagyon is szükség volt, mert bár a világosi fegyverletétel után általában megszűnt ugyan mindennemű partizánkodás, néha mégis fellángolt az elégedetlenség a megszállóikkal szemben a nép körében. Ha tettekben nem is, de szóval annál többször adtak kifejezést az emberek a rendszerrel szembeni nemtetszésüknek. így például Tolna megyében Pincehelyen, Ozorán, Szakályban, Gyulajon, Szakcson és Döbröközön „német kutyának nevezték őfelségét az osztrák csá^ szart." Ilyen helyekre azután a rend helyreállítása céljából büntetésképen is katonaságot vezényeltek ki, amelynek alakulatait az illető községnek kellett szállással és élelemmel ellátnia, ami bizony súlyos terhet jelentett az illető községre nézve.

75 Megtörtént az is éppen Tolna megyében, főleg az Eszterházy-birtokokon, hogy a földhözjutottak körében az a hibás vélemény terjedt el, hogy „az úrbéri adózások megszűntével azok a szolgáltatások és fizetések is megszűntek volna, amelyek a földesuraknak saját földbirtokuk használata után járnak és amelyek a király kisebb haszonvételek nevezete alatt törvényes jogokból folynak." Ennek a hibás véleménynek az eloszlatása és helyes magyarázata céljából Tolna megye közigazgatási vezetőjévé már szeptember 25-én kinevezett Augusz Antal, császári biztos 1849. október 10-én közzétett Hirdetményében rámutatott arra, hogy „a császári fegyverekkel elfojtott lázadás szomorú következményeinek egyike az, hogy a földművelő nép körében az a rosszul értelmezett vélemény terjedt el, mint az úrbéri adózások megszűntével azok a fizetések is megszűntek volna, amelyek a földesuraknak saját földbirtokuk után járnak és amelyek a királyi kisebb haszonvételek neve alatti törvényes jogokból folynak, vagy ideiglenes haszonbérlői szerződéseken alapulnak és oly kötéseken, melyek régi időkből származnak ugyan, de mind tulajdonságukra, mind tárgyukra nézve az űrbéri szerződéstől teljesen különbözőek." Hangsúlyozta a Hirdetmény, amelyet a helységekben plakátokon függesztettek ki, hogy „amint egyrészről az úrbéri szolgáltatások, fizetések és papi tizedek örökre megszűntek, úgy másrészről a királyi kisebb haszonvételeket biztosítók, az úrbéri állományhoz nem tartozó szőlők és földek után járó szolgálatokat, vagy fizetéseket teljesíteni kell és az ellenállókkal szemben kímélet nélkül büntetés kiszabásával kell mindenkor eljárni."

76 Tolna megyében a Bach-rendszer katonai kormányzata tulajdonképpen csak 1849 szeptemberében vehette kezdetét, tekintve, hogy addig az önkormányzattal bíró vármegye központi választmánya még augusztus hónapban is ülésezett.

77 Az 1849. június 4. óta ideiglenes jelleggel működő magyarországi császári államapparátus is csak a szabadságharc végleges leverése után 1849. októberében nyert első ízben rendszeres szabályozást. A császár által 1849. október 17-én kibocsátott „ideiglenes közigazgatási rendezet" a kerület katonai parancsnoka mellé a polgári ügyek intézésére egyegy miniszteri biztost osztott be. Ez a körülmény a főbiztosok állásának a jelentőségét nagy mértékben csökkentette. Végül is azoknak a megszüntetését idézte elő. Ettől kezdve a megüresedő főbiztosi állásokat nem is töltötték be és azoknak a hatáskörét a miniszteri biztosok vették át.

78 A „közigazgatási rendezet" szerint a kerületek polgári ügyeit így a katonai kerületi parancsnok mellé beosztott miniszteri biztos intézte, aki azonban csak Geringernek, mint az ország teljhatalmú császári közigazgatási biztosának és a bécsi minisztériumnak tartozott feleiősséggel. 183