Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

Az újoncozás során beváltak ekkor még állíthattak maguk helyet önként vállalkozó, katonai szolgálatra alkalmas egyént. Természetesen azokkal előzetesen meg kellett állapodni a váltságdíj összegében, ami rendszerint 3—500 pengőforint között mozgott. Ebből az összegből kisebb részt egyes esetekben azonnal kifizettek a helyettes kezéhez, a nagyobbik részre pedig úgy szólt a megállapodás, hogy azt a helyettes akkor kapja meg, amikor a vállalt katonai szolgálatot teljesen kitöltötte. A megállapodást a sorozási jegyzőkönyvben is lerögzítették. A fogadó-pénzt az illetékes község gyámpénztárában helyezték el. Például Rácz György elbocsátott honvéd Trencsén megyei lakos részére, akit Irik Sebestyén, zombai lakos fogadott fel maga helyett katonának Handgeld (fogadópénz) címén 300 pengőforint volt a zombai gyámtáriban elhelyezve. Annak a kiadását kérte a felfogadott. A kir. biztos rendelkezése szerint azonban részére azt csak akkor lehet kiadni, ha a kérelmező igazolja, hogy a szerződésileg vállalt négy katonai évet már valóban leszolgálta/'

1 Sajnos azonban, hogy a legtöbb esetben a visszatért helyettes, vagy elhunyta esetén a családja csak akkor jutott hozzá a letétbe helyezett összeghez, ha a felfogadó önként, jószántából megfizette azt, mivel a szabadságharc elbukása után a hatóságok nem igen nyújtottak az ilyen keresetek érvényesítéséhez jogsegélyt.

62 A honvédsereg 1849. év tavaszi győzelmei során fellángolt néha Tolna megyében is az elégedetlenség lángja a megszállókkal szemben. A hangulat azonban általában mérsékelt volt a lakosság körében. Kihatással volt erre az országban dühöngő kolerajárvány, amely Tolnában is számos áldozatot követelt. Szekszárdon például, ahol a lakosság száma ekkor 9359 fő volt, meghalt a járvány következtében 11 férfi, 12 nő, beteg volt 1 nő. Az 5961 lélekszámú Tolnán meghalt 5 férfi és 5 nő. Szakcson a lakosság száma 2902 volt. Ehhez a számhoz viszonyítva nagymérvű volt a veszteség. Megbetegedett 23 férfi és 14 nő; meghalt 16 férfi és 10 nő.

63 Windischgrátzet sorozatos csatavesztései következtében Bach miniszter nem tartotta már csak politikai balfogásai miatt sem alkalmasnak a fővezérségre. Ezért az uralkodó Windischgrátzet magához rendelte és 1849. április 6-án felmentette a császári hadak főparancsnoki tiszte alól és helyette április 12-én a főparancsnokságot Welden táborszernagyra bízta, aki Windischgrátz hadműveleti tevékenységének szigorú bírálója volt. A hadihelyzetet azonban Welden sem tudta megjavítani és a honvédseregek sikeres hadmozdulatai során hamarosan kiszorult az országból. Az 1849. április 22-i komáromi ütközet után a megszálló osztrák csapatok igyekeztek minél előbb elhagyni Tolna megye területét is. A Budán székelő ideiglenes polgári közigazgatás és a királyi kincstári kamara működése is megszűnt. Az utóbbi minden készletével és értékeivel Stájerországba menekült.

64 Jellasics bán pedig már április 29-én jelenítette Weldernek, hogy a Duna mentén van visszavonulóban. Űtját zavartalanul folytatja Zombor irányában. Fél ugyanis, hogy a Bánátban kétségbeejtő lesz a helyzet, ha nem siet a megsegítésükre. A bánt a neki szóló parancs átadója április 30-án még Dunaföldváron találta és onnan kísérte tovább Paksra.

65 Közben Jellasics olyan értesülést is kapott, hogy Perczel Mór újra Tolnában van. A hír ugyan nem bizonyult valónak, mivel Perczel a Duna—Tisza közén levő csapatával Bajára igyekezett. A Pákozdra és Ozorára való emlékezés azonban magában is elégséges volt arra, hogy Jellasics Perczeltől való félelmében 180