Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

Az első rész az egységes birodalomról szólt, felsorolva az egységes ausztriai-császársághoz tartozó koronatartományökat, köztük a Magyar-királyságot is. Az ország területét megcsonkítva a Délvidékből Temesi Bánság- és Szerb Vajdaság néven Temesvár központtal és székhellyel külön önálló tartományt alkottak. Erdélyt az országtól elszakítva külön közigazgatási szervezettel ugyancsak önálló tartománnyá nyilvánították. Horvát- és Szlavonországnak pedig Magyarországgal való minden politikai összeköttetését megszüntették.

27 A falragaszokra nyomtatott pátenst teljes egészében kifüggesztve a megye minden helyiségében közhírré kellett tenni. A központi ideiglenes közigazgatási kormányzat elnökének, Szőgyény-Mairich-niak erre vonatkozó, érdeklődő leiratára a kir. biztos már jelenthette is, hogy a magyar- és németnyelvű legfelsőbb manifesztumokat a megye területén mindenütt kifüggesztették. Rác- és tótnyelvű plakátokból azonban még kér 15, illetve 4 példányt sürgősen megküldeni.

28 A magyar országgyűlés erre az 1849. április hó 14. napján tartott ülése alkalmával a magyar seregek időközben elért sikereiben bizakodva, mintegy válaszul az Olmützi-pátensre, kimondotta, hogy „a trónváltozás törvénytélen volt. így az uralkodóvá proklamált Ferenc József főherceg áltál megerősített manifesztum semmis. Az országgyűlés ezért megtagadva az engedelmességet a Habsburg-házat trónvesztettnek nyilvánította. Az ország lakosságát pedig az uralkodónak tett esküje alól felmentette és ellenállásra szólította fel."

29 így a március 4-i pátens kibocsátásának az erediményekép ezután már nem küzdhetett jogosan a forradalom ellen a trón, az uralkodó, hanem a forradalom harcolt joggal az ellenforradalom ellen, hiszen tulajdonképpen a pátens szülte meg az április 14-i függetlenségi nyilatkozatot. Ennek az országgyűlési határozatnak a következményekép Magyarországgal szemben teljesen megváltozott a császári kormány politikája. A május 26-i minisztertanácsban Bach miniszternek előterjesztett javaslatát elfogadva megállapította és leszögezte a kamarilla, hogy Magyarország az április 14-én hozott határozatával eljátszotta mindazokat az előjogokat, amelyeket részére az Olmützi Birodalmi Alkotmány még engedélyezett.

30 Mindezeknek a tudatában Tolna megye területén is, mint általában az egész országban egyre inkább fokozódott az elégedetlenség, a lázongás. A közbiztonság és a rend biztosítása szempontjából, mint általában minden katonai megszállás alatt álló országban igen fontos volt, hogy magánszemélyek birtokában csak a kir. biztos engedélyével maradhasson meg lőfegyver. A lőfegyverek beszolgáltatására a lázongások megakadályozása és az esetleges merényletek megelőzése szempontjából mielőbbi gyors intézkedésekre volt szükség. A soproni katonai kerületi parancsnokság ugyan már február 15-én kelt rendeletével utasította a megye királyi biztosát, hogy a magánosok kezében levő fegyvereknek azonnali beszedését rendelje el. Rendelkezésének a végrehajtását azután szigorúan ellenőrizte.

31 A kór. biztos e felszólítás alapján utasította a községek elöljáróit, állapítsák meg, hogy a még be nem szolgáltatott fegyverekre van-e engedélyük az illető fegyverrel rendelkezőknek. A beérkezett községi jelentések szerint a községi adó- és árvapénztár biztonsága, valamint a községi elöljárók vagyonának és személyének a megvédésére rendelkeznek még egyesek lőfegyverrel. Egyidejűleg kérték a kir. biztost, hogy a fegyvert ezeknek a birtokában hagyja meg és engedélyezze.

32 175