Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

A lázongás azonban mindinkább terjedt, mert hamarosan Tolnáról, Pataky József bíró és Illés Ádám hiteles jegyző jelentették, hogy „arebellisek Foktőnél rálőttek egy gőzhajóra, még hozzá gránáttal. A hajó tetemesen megrongálódott, mivel a gránátok a hajó egyik oldalát átszakították. A hajón három közvitéz megsebesült és egy jel nem robbant gránátot a vízbe dobtak."

23 (A hajó elleni támadás valószínűleg a Duna solti oldaláról történhetett. H. Á.) Március 3-án ismét Paksról már a főbíró, arról számolt be az alispánnak, hogy „a bölcskei bíró felkereste a községházán levő hivatalában a földvári községi bírót és annak előadta, hogy alig félórával előbb két honvédruhát viselő lovas nagy tömeg kíséretében berontott a helységházához, ott nagymennyiségű plakátot osztott ki és a kaputosok ellen agitált. Majd hirtelen, pár perc múlva Bölcskéről Madocsára távoztak, ahol a hírek szerint szintén lázították a népet." A földvári járási főbíró e bejelentés alapján azonnal felvette a kapcsolatot az éppen Pakson állomásozó császári katonaság parancsnokával, akivel együttesen tették meg a szükséges intézkedéseket az agitáló lovaisok elfogatására, de mindketten azonnali katonai erősítést kértek.

24 Néhány nap múlva, március 8-án Majláth György, földvári szolgabíró értesítette a megye vezetőségét, hogy több lázítónak sikerült a solti partról Földvárra átjutnia és ott a lakosságot annyira felingerelni, hogy a „cs. kir. katonaságot, amikor a 7-én éjjel Földvárra bevonulni szándékozott, megtámadták. Az összetűzés eredményekép a Glattner őrnagy parancsnoksága alatt álló császári csapatból 9 katona, a földváriak közül pedig néhányan meghaltak." Közben a szekszárdi katonai térparancsnokságtól Léderer ezredes nevezett őrnagy segítségére sietett és hozzá csatlakozva a csapatával már tekintélyes katonai erővel vonulhatott be Földvárra, ahol azután — a későbbi tudósítások szerint — a törvényes rendet hamarosan helyre is állította.

25 A megye egész területén általában, de különösen a Duna-menti községekben, Földvártól le egészen Bátáig a császáriaknak állandó katonai készültséget kellett fenntartaniuk a Duna másik oldalán tartózkodó szabadságharcos csapatok esetleges átütései és titkos megbízottjai működésének eredményekép keletkezett lázongások megakadályozása végett. Bizonyság erre például az is, hogy amikor Fiáth Ferenc, Veszprém megye kir. biztosa levelében arra kérte Dőry Gábort, hogy Ozorára a március 26-án tartandó országos vásárra egy félszázad gyalogsági és egy osztály lovassági katonai karhatalmat kérjen kirendelni, a szekszárdi katonai térparancsnokságtól, kérelmére Dőry kir. biztostól nemleges választ kapott. Dőry Gábor ugyanis közölte Fiáth-tal, hogy a megyebeli katonai állomány amúgyis csekély számának tekintélyes részét a Duna alföldi partján még mindig lázongó PestHmegyei helységekből történő áttörések meggátlása, a révek és átjárók biztosítása veszi igénybe. A katonaság nagyobb részét pedig a Baján állomásozó „pártütő" magyar sereg ellen kell állandó jelleggel Bátán összpontosítani, így a kérés a katonai térparancsnokság értesítése szerint nem teljesíthető.

26 Az udviari kamarilia 1849. március hó 4-én Odmützben a trónjáról leimondott V. Ferdinánd király helyébe az egységes Habsburg-birodalom uralkodójává proklamált Ferenc Józseffel elfogadtatta a Széchenyi István által vérszagúnak nevezett Sohwarzenberg herceg osztrák miniszterelnök által összeállított és elébe terjesztett törvényjavaslatot, az úgynevezett Oimützi Birodalmi Alkotmányt, amelyet a soproni katonai kerületi parancsnokság már március 8-án meg is küldött a kir. biztosnak és amely 16 fejezetből állott. 174