Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

Windischgrátz már az 1849. február 17-én kelt leiratában behatóan érdeklődött a kir. biztosnál, hogy adókivetésre vonatkozólag eddig milyen intézkedéseket tett. A válaszirat szerint az adóösszeíró tisztviselők zavartalan működésének a biztosítása végett elegendő katonai karhatalom szükséges és nélkülözhetetlen. Ebből kifolyólag ő — már mint a kir. biztos — Nugent főhadszermestertől sürgönyileg kért erősítést.

19 Ugyanezen jelentésében rámutatott a kir. biztos arra, hogy a közbiztonsági szempontok is sürgetik és indokolják a karhatalmi alakulatok növelését. A megye alispánja ugyanis megküldte neki Eötvös László, paksi szolgabírónak az újoncozással kapcsolatos, és Dreyham alezredessel, mint a megye hadfogadó parancsnokával is közölt jelentését, amely szerint Daróczy István, kalocsai-uradalmi ügyész Paksra átjővén, megjelent előtte és beszámolt neki a tula—dunai, nevezetesen a solti járásban, uralkodó állapotokról. Előadta Daróczy, hogy a solti járás Pest megyétől elkülönítve magát, Solt megye névvel önálló törvényhatóságnak minősítette. Leveleit, írásait és kiadványait ezen a néven állítja ki. (Solt megye a középkorban is létezett. Alispánjairól oklevelekből tudtunk. Az 1569. évi 52. törvény csatolta Solt vármegyét Pest törzsmegyéihez). A megye, illetve kerület székhelye Kalocsa, kormányzója pedig Áts Károly, volt Pest megyei alszolgaibíró. Egy állandó bizottmánynak laz élén Árts Károly, az újoncozást tekinti legfőbb feladatának, amelyet egész eréllyel hajt végre és a felavatott újoncokat azonnal tovább kísérteti a magyar honvédsereghez.

20 Alig egy pár hét múlva, március 3-án kelt és a megye alispánjához intézett jelentésében „igen sürgős intézkedést és katonai erőnek Paksra történő kirendelését kérte Eötvös szolgabíró, mivel a cs. kir. katonaság Paksról, a zsbizkói és a zádori révből kivonult. A túlsó parton táborozó nagyobb létszámú nemzetőri csapatok erre azonnal mozogni és Paksra áttörni igyekeztek. Paksra átjutva ott mintegy 300-ra tehető vagyontalan osztálybeliek hozzájuk csatlakozva meglehetős rablást és gyújtogatást követtek el." „Átkelésüket és a hivatkozott két rév tökéletes elzárását — írta a szolgabíró — 3 megyei pandúrral és a paksi őrökkel, akikben megbízni egyáltalában nem lehet, megakadályozni szinte lehetetlenség. Annál kevésbé, mivel a paksi nép mindinkább hallja a szállongó híreket, hogy a Pest-megyei solti járásban már népfelkelést szerveznék. Ott minden 18—30 éves férji sor alá állni tartozik. Á sorozás Halason történik az ottani honvéd katonai kirendeltségnél." Végül megjegyezte a jelentéstevő, hogy a révek kompjai a solti oldalon maradtak. Az alispán a jelentést a kir. biztoshoz továbbította, aki azt a szekszárdi császári katonai térparancsnoksághoz juttatta el azzal a javaslattal, hogy az erős katonai alakulat kirendelését rendelje el Paks környékére.

21 Paks, Madocsa és Bölcske községekben történt zavargásokról a földvári főbíró jelentése alapján ugyanis már február hó 19-én közölte az alispán a kir. biztossal, hogy az ottani lakosok nyílt lázadásban vannak. Pakson például egy cs. kir. futárt elfogtak, egész éjjelen át fogságban tartották. Vallatták és csak néhány jóindulatú és annak idején majd megjutalmazandó egyénnek a segítségével tudott a futár megmenekülni. A földvári főbírót ez ügyben arra utasította az alispán, hogy a lázongó községekben a fegyvereket azonnal szedesse be és az idegen, vagy helybeli lázítókat mielőbb tartóztassa le. Figyelmeztesse egyben a lakosságot, hogy ellenkezés esetén a községek mindegyikét katonasággal fogják megszállatni.

22 173