Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

Az újonnan kinevezett, még az állásukban meghagyott tisztviselőknek is az előírt új hivatali esküt a megyei törvényszék színe előtt kellett letenniük.

14 A tisztviselők létszáma tehát nem csökkent és nem is gyarapodott. Legfeljebb a kir. biztos által minden főbírói járásba kinevezett „egy-egy közbátorsági biztossal", akinek fő feladata volt a közbiztonság helyreállítása és a forradalmi szellemű agitátorok működésének a megakadályozása.

15 A megyében eddig működött kerületi törvényszékeket a királyi biztos megszüntette. Helyükbe egy a központban, Szekszárdon létesített törvényszékhez táblabírákká: gr. Aiohelberg Ferencet, Erőss Józsefet, Forster Benedeket, Tassy Gábort, Dőry Frigyest, Velits Istvánt, Perczel Józsefet, Domsich Lajost nevezte ki. A megyei gazdászati és árvaügyelethez pedig ülnökökké hívta meg Kiss Pál cs. kir. kamarást, aki egyben az elnöki tisztet is ellátta, továbbá: gr. Festetich Rudolfot, gr. Aichelberg Ferencet, Németh János varsadi esperest, Papp Antal szekszárdi lelkészt, Gindly Antalt, id. Perczel Sándort. Dőry Miklóst, Visolyi Jánost, Szeniczey Ferencet, Eperjessy Istvánt, Noszlopy Ferencet, Georgevich Pált, Domsich Lajost, Geisz Józsefet, Martin Antalt, Kristófek Ferencet.

16 A többi szakigazgatási ágazatban, főleg a pénzügy- és adóigazgatás terén az osztrák bürokratikus rendszer kiépítését igyekezték bevezetni. A megye önkormányzatának a megszűntével a tisztviselőknek inkább csak a tevékenységük szaporodott és a hatáskörük bővült. A községekben is az eddigi gyakorlat szerint, főleg a községi jegyzőkre támaszkodva folyt tovább az igazgatás. Ügyintézési kérdésekben a községeknél sem következett be lényegbevágó változás. A harmincadhivatalok megszűntek különválasztott hivatalok lenni és a már működő vámhivatalokkal egyesítették azokat. Almássy, kamarai vezető ezért sietett már február 9-én közzététel végett megküldeni a kir. biztosnak a harmincadhivatalok átadására vonatkozó hirdetményt.

17 A vám, illetve a pénzváltó hivatalok közül igen fontos szerepe volt a megye területén a Dunaföldvári cs. kir. Sóhivatalnak. Bizonyság erre Windischgrátz tábornagynak az 1849. március 8-án kelt rendelkezése, amely szerint a magyar 1 és 2 forintos bankjegyeket 4 millió forint erejéig hasonértékű osztrák bankjegyekre fogják beváltani. A kir. biztos a rendelet alapján utasította a megye első alispánját, azonnal tegye közhírré, hogy Tolna megyében ez a beváltás a földvári Sóháznál március 25^től—április 1-éig bezárólag fog megtörténni. A bankjegyeket beváltó egyének a Sóháznál utalványt kapnak, amelyet Budán egy külön erre a célra létesített beváltóhivatal április hó utolsó napjáig érvényes pénznemekre fog kicserélni. Május 1-étől kezdve a be nem váltott bankjegyeket a forgalomból kivonják és azokat fizetési eszközül tovább felhasználni, illetve elfogadni már tilos lesz.

18 Nehéz feladata volt a megyének az adószedés folyamatosságának, a megszálló hadsereg elszállásolásának és ellátásának a biztosítása. 172