Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

Mária Terézia 1768-ban tiltotta be a boszorkánypereket. Az előtte való évtizedekben az egészségügyi felvilágosítás és a képzett orvosok hiánya miatt többnyire a tapasztalt bábák és koros asszonyok közül kerültek ki a gyógyítók és a tanácsadók. A község legtekintélyesebb embereiként tartották számon őlket; hozzájuk fordult a földesúr és a zsellér felesége, ha görcsökben fetrengett a gyermeke vagy ha elapadt a tehén teje. A javasasszonyok az emberi és állati szervezet felszínes ismeretében jól bevált gyógymódokat alkalmaztak. Hírüket megalapozta a sok eredményes gyógyítás és a nép szájába adott önreklám. Egyébként ebben a korban a bábáktól, csontkovácsoktól és pásztoroktól el is várták a gyógyítóképességet. A javasasszonyok idős korukra a túlvilág kérdései felé fordulva, túlzásba vitték praktikáikat, szerephez jutott a mágia; emiatt az őket korábban körülvevő tisztelet félelembe csapott át. Az emberek kerülték, a hatóságok pedig üldözőbe vették „a sátánnal cimboráló s annak ereje által rontó-gyógyító" asszonyokat. Rájuk fogták, hogy miattuk aszályos a nyár és miattuk pusztít a marhavész. Ha valaki rosszul aludt, azt mondta, hogy „megnyomta" a boszorkány (a boszorkány török eredetű szó, „nyomás"-t jelent). AM sok tejet fejt, azt azzal gyanúsították, hogy mások tehenétől szerezte meg a hasznot, mondjuk Szent György-napi harmatszedéssel. Tamás Zsuzsa boszorkányt azzal gyanúsították, hogy „fekete kutya képiben egy köcsögben hordja más tehenei hasznát"; egy másik boszorkányjelöltről azt állítják, hogy „a Búzának harmattyát szedi s kenyeret süt vele."

82 A boszorkány élő ember volt, akit a néphit különleges képességekkel ruházott fel. A „rontás", akárcsak a gyógyítás, olyan adottság, amellyel csak az ördöggel cimboráló személy rendelkezhet. A boszorkány mogrontotta a szülő aszszonyokat, ha nem őhozzá fordultak tanácsért és a szülés levezetéséért. Tamás Zsuzsa dunaszentgyörgyi boszorkány bűnlajstromán, a többi között, az is szerepel, hogy megrontotta Balaskó Ferenc kétéves gyermekét, mert azt a Gulyásné nevezetű szekszárdi „Orvos Asszon"-hoz vitte gyógyíttatni. A gyermek belehalt a rontásba.

83 Fejér Ilona boszorkány megharagudott Szabó Annára, ezért, amikor hozzá hívták, sértődötten azt üzente neki, hogy most már „győgyícsák a Tatá~ rok".

8

* A boszorkányokat beavatták a kiszemelt férfi megszerzésének és a hűtlen férj visszahódításának terveibe is. Lengyel Katalin boszorkányperében Varga Katalin dunaföldvári lakos azt állítja, hogy a vádlott „felszedte a kivánt férfi lábnyomát", azaz összegyűjtötte azt a maroknyi földet, ahová a férfi lépett s azt a tűzhely falába tapasztotta, amivel együtt a férfit is magához édesgette.

85 A férj visszahódításának receptjét Szabó Jánosné paksi boszorkány ekként tanulta mesterétől, Kálinétól (az meg özvegy Major Annától): „... az én Urom Szabó János idegen volt hozzám... panaszolkodtam egynek másnak, s a Káliné azt javasollotta, hogy kenyeret süssek s abban az Uramnak az eö keszkenyőit tegyem s ássam el azon kenyeret s eötöd napig legyenottan, s azuttán levesben adgyam .. "

m A boszorkányok vagy eleve kiemelkedő gyógyító személynek születtek, akik „értették a füvek beszédét",

87 vagy tudományukat szüleiktől vették át.

88 Gyakori eset a tudás megvásárlása boszorkánynak tartott asszonyoktól. A közhiedelem szerint csak az tudta a beteget meggyógyítani, aki a bajt okozta. Ebből következik, hogy ha a bábaasszony valakit meggyógyít, akkor azzal elvileg elismeri a bajokozást, a rontást is. A gyógyító asszonyok azonban nem mindig tudják helyrehozni a bajt, amit ,,ők okoztak". A kudarcok és sérelmek előbb-utóbb odavezettek, hogy veszítettek tekintélyükből és az egykor életmentő bábákat „rontás és gyógyítás" miatt boszorkánysággal vádolták. A boszorkányoktól féltek, 104