Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)
Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247
1949 között, de egyúttal a forrongásban levő társadalom ideológiai kifejezőjévé is vált. Az eddigiek bizonyítják, hogy e fogalom is változik, eszmeileg nem egységes fogalom, együtt fejlődik az ország gazdasági és társadalmi fejlődésével. A szabadművelődés első korszakának (1945—1946. augusztus) jellemzőjeként megmutatkozó bizonyos anarchikus vonások megyénkben is tapasztalhatók, amelyek sok jót és egyúttal sok gondot is jelentenek. Megfigyelhető a művelődésben részt vevők számának óriási mértékű növekedése, a szellemi felszabadulás, a munkások és parasztok szellemi éhsége, ennek következtében kibontakozó, alulról jövő legszélesebb öntevékenység, amelynek szinte lehetetlen volt korlátokat szabni. Minden társadalmi osztály és minden társadalmi réteg részt követel magának a szervezésből, az irányításból és a művelődési tevékenységből. Ez viszont hihetetlenül tarkává teszi a megyei képet. A szabadművelődés második korszakának (1946. augusztus—1948. december) jellemzői is nyomon követhetők megyénk kulturális életében. Eszmei, tartalmi, de szervezeti tekintetben is súlyos kérdéseket hordoz magában ez időszak. Bár az előző korszakhoz viszonyítva megszabadul jó néhány gondtól (pl. az anarchiától a művelődésügy terén, a fasizmus maradványaitól, fokozatosan a giccstől, megindul az elszakadás a nacionalizmustól, előrehalad a klerikalizmus elleni küzdelem stb.), mégis két veszedelem fenyegeti, amely kifejezetten polgári. A polgári nézetek egyike a marxista internacionalizmussal ellentétes nemzetköziség gondolata, melyet a magyar demokrácia fejlődésének akadályozására kisebb belső és nagyobb külső erők irányítanak, szervesen kapcsolódnak a korabeli politikai külső támadásokhoz. Erre lehetőséget ad a demokrácia, amelyben az ország él, s az, hogy a Független Kisgazda és a Szociáldemokrata Párt jobboldala az egyházzal is összefogva támogatja. A szabadművelődés társadalmi igazgatása, a szabadművelődési tanács összetétele révén legálisan is lehetőséget ad mindezek törvényes létezésére és fellépésére. Mégis ebben a korszakban talán mégsem ez a legnehezebb és legkényesebb feladat, amelyet a párt megoldandónak tart eszmei síkon, hanem egy olyan polgári felfogás, amely belülről táplálkozik, a parasztpolgári írók és értelmiségiek műhelyeiből és gondolatvilágából, a narodnikizmusból, amelynek lényege, hogy a parasztságot véli a nemzet fő mozgató erejének, népi kultúránkat egyedül és kizárólag, vagy legalább túlzottan, nemzeti kultúránk alapjának, megújhodási lehetőségének, és elfogult konzervativizmusa könnyen válhat minden tekintetben a fejlődés gátjává. Ennek a felfogásnak, legalábbis kezdetben, az MKP-vel szövetségben levő Nemzeti Paraszt Párt egésze, később jelentős és fokozatosan elváló jobboldali felfogású részei voltak képviselői, amely a párt számára taktikailag nehezítette a harci kérdést. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 1946-tól, a szabadművelődési szervezet kiépülésétől kezdve országosan és bizonyos mértékben megyénkben is az egész szabadművelődési apparátus szinte kizárólag és kevés kivételtől eltekintve — tehát maguk az irányító és ellenőrző szervek — e felfogás hívei voltak, amely a szocialista forradalomra való átmenetet nehezítette. A szabadművelődés harmadik korszakának (1949. január—1949. december) eredményeit, melyet a szocialista erők diadala, a marxista szemlélet győzelmének szervezeti és tartalmi kialakulása jellemez, egy további tanulmány veheti számba, hisz ezek már a fordulat évének következményei. 317