Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247

A vizsgált korszak (1945—1948. december) eseményei és eredményei azonban azt igazolják, hogy a sok-sok gond és probléma ellenére is megyénkben jelentős eredmények születtek a szabadművelődés terén. A felszabadulással bekövetkezett általános demokratizálódás viszonyai között oly erővel tört fel a dolgozó tömegek kultúrszomja, amelyre Tolna megye történetében még nem volt példa. Ez a növekvő igény aztán a népi öntevékenység számos formáit bontakoztatta ki, melyek esetenként országos eredményeket is hoztak (kultúrcsoportok tömeges megjelenése, falujáró mozgalom, a műkedvelés legkülönbözőbb formái, kultúrversenyek, kulturális gyűjtőakciók stb.). E korszak szabadművelődése — ha nem is mindig a kívánt mértékben — mégis csak megoldotta azokat a demokratikus feladatokat, melyeket a szerény anyagi lehetőségek és a hatalomért folyó politikai küzdelmek egyáltalán lehetővé tettek. Az eddigiek során az is kiderült, hogy a kommunista párt, a baloldali pártok, a népi szervek és a tömegszervezetek széles körű kulturális tevékenysége minden téren éreztette hatását. Különösen nagy segítséget jelentett az, hogy az MKP, de gyakran az SZDP és az FKGP baloldali szárnyának képviselői a nemzeti bizottságokban, a képviselőtestületekben, a kultúrbizottságokban és kultúregyesületekben példamutató kezdeményezéseikkel, saját kultúrrendezvényeikkel, sokszor irányt meghatározó harcos útmutatásaikkal, állásfoglalásaikkal, kezdeményezéseikkel még a demokratikus célkitűzéseket is túlhaladva szocialista forradalmi eredményeket is elértek megyénkben (reakciós kultúregyesületek feloszlatásának kezdeményezése, a kultúra feltételeinek forradalmi úton való megteremtése, a marxista—leninista eszmék, a szovjet kultúra erőteljes terjesztése, a haladó hagyományok és a jelen forradalmi összefüggéseinek feltárása, erélyes és nyílt fellépés reakciós nézetek, megnyilvánulások ellen stb.). Mindezeknek köszönhető, hogy megyénk kulturális élete a felszabadulást követő években igen sokrétű, hallatlanul pezsgő, gazdag képet mutat. A fasiszta és nyíltan ellenforradalmi irányzatok a kulturális téren is jórészt háttérbe, a föld alá szorultak, s a demokratikus irányzatok foglalták el helyüket. Különösen jelentős, hogy gyorsan terjednek a marxista—leninista eszmék megyénkben is, amelyek nemcsak a dolgozó tömegeink politikai tudatára hatottak formálóan, hanem a szabadművelődési munkát is megtermékenyítették. Itt is megindul múltunk kulturális örökségének népi demokratikus újjáértékelése, amelyre a centenáris év a legszebb bizonyíték. A kezdetben még a művészetek öncélúságát, a szabadművelődés politikamentességét hirdető polgári nézetekkel szemben számos jele mutatkozik annak, hogy szűkebb hazánkban is utat tört a haladó, népi vonal, a demokratikus és szocialista kulturális örökség szoros kapcsolatát előtérbe állító koncepció. Végső összefoglalásként tehát megállapíthatjuk, hogy megyénkben ez a sokcsatornás szabadművelődési „hőskorszak" — ha egy-egy területen hagyott is maga után adósságot (pl. az analfabétizmus felszámolásában) — jó előfeltételeket teremtett a szocialista kultúrforradalom kibontakoztatásához. Mindez elsősorban a kommunista párt nagy eszmei és politikai befolyásának volt köszönhető, amely egyre inkább áthatotta megyénk egész kulturális életét, irányította a kulturális harcot, mely végülis a kultúrforradalomhoz vezetett. 318