Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247

Még ez évben Kéty község a bikaistálló építésére tervezett összeget — minthogy a vármegyei Földhivatal a bikaistálló gondját épületvásárlással megoldotta — kultúrház építésére adja át és a tervek készítését a község meg is rendeli 1948-ban.

220 Némi segélyt az állami szervek tudnának ugyan biztosítani a kultúrházak rendbehozatalára a helyi erőforrások nagyfokú mozgósítása mellett, ez azonban a szükségleteknek csak igen kis töredékét jelenti. Részben ezért, de a községek más irányú újjáépítési gondjai eredményezik azt, hogy 107 községünkből csupán 14 község igényel 1948-ban ilyen állami segélyt mindössze 66 680 Ft összegben (Bogyiszló, Dunaföldvár, Dunakömlőd, Szedres, Fácánkert, Magyarkeszi, Báta, Fadd, Mözs, Pincehely, Tengelic, Bölcske, Tengelic-Szőlőhegy, Fürgéd), 1949-ben pedig már csak 8 község igénye jut el ugyanilyen céllal az állami szervekhez (Magyarkeszi, Tengelic, Fadd, Űjdombóvár, Sióagárd, Pincehely, Harc, Tengelic-Szőlőhegy). A szabadművelődési felügyelő panaszkodása valóban jogos, hogy a megye községei erőteljesebb társadalmi összefogással törekedhetnének a közművelődés tárgyi feltételeinek javítására.

221 Erőteljesebb fejlesztés tanúi azonban csak a későbbi években lehetünk. A gyér beruházás mellett más irányú anyagi gondok is adódnak megyénkben. Az 1945. november 17-i belügyminiszteri rendelkezés szerint (97.812/1945. B. M. sz.) az iskolán kívüli népművelés kiadásainak fedezésére a vármegyék költségvetéseiben a községi adóalap 0,6%-ának megfelelő összeg van biztosítva. A VKM jelzései szerint ezeket a hozzájárulásokat (Tolna vármegyében évi 9000 Ft) általában nem vagy csak kis mértékben bocsátják a vármegyék erre a célra. Éppen ezért a BM felhívja a vármegyék figyelmét a hozzájárulások maradéktalan átadására a népművelési bizottságok részére.

222 1946. március 20-i BM rendelet a felhívást megismétli és a vármegyei hozzájárulási összeg felemelését rendeli el. Tolna megye alispánjának jelentése szerint az összeg átadása „nincs akadályoztatva", az ellátás rendszeres.

223 A valóság azonban nem ilyen szép. A bonyhádi kerület Szabadművelődési Hivatala az 1946/47. költségvetési évre biztosított 2000 Ft vármegyei hozzájárulásból 1947. szeptember 24-ig még csak 300 Ft-ot kap meg. A vármegyei hozzájárulás elmaradása miatt a VKM sem adja a támogatást mindaddig, amíg a vármegyei teljesítés nem rendeződik. így a munkát pénz nélkül, vagy hoszszú hitelezés alapján kénytelenek szervezni.

224 A szekszárdi kerület szabadművelődésének pénzügyi ellátása sem jobb, hisz az 1946/47-re biztosított 7500 Ft hitelből 1947. augusztus 2-ig mindössze 800 Ft támogatást kap. Az alispán ennek okát abban jelöli meg, hogy az adók csak 65%-ban folytak be, a BM viszont csak a szükségletek fontossági sorrendjében engedi a befolyt pénz felhasználását: I. Nyugdíjak, köztartozások fizetése. II. A közigazgatás zavartalan működésének biztosítása. III. Egyéb kiadások fedezése.

225 Egyébként részben ezzel magyarázható a vármegye szűkmarkúsága a művelődés támogatását illetően, de a gazdasági újjáépítés elsődlegessége sem engedi az állandó hiánnyal küszködő vármegyei háztartás nagyobb megterhelé314