Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247

szerezze e célra, mivel a megye a mentőautót állami támogatásként már megkapta. Az alispáni felhívásra a községek a befizetett pénz nagy részét (7628,40 Ft-ot) a kultúrautóra fel is ajánlották. De még így is az alispán a VKM-nek 1948. április 7-én csak arról számolhat be, hagy a kétízbeni gyűjtés eredményeként összegyűlt 6411,17 Ft és a községi hozzájárulásokból befolyt 7628,40 Ft, összesen 14 039,57 Ft áll a vármegye részére a kultúrautó céljaira. Kéri, hogy a VKM részesítse előnyben Tolna megyét az autók elosztásánál.

71 Mint látható, sem a felhívás, melyet a főispán, alispán, minden politikai párt vezetője, vármegyei tanfelügyelő, vármegyei tisztifőorvos és szinte a teljes megyei tisztikar aláírt, sem a szabadművelődési felügyelő ügyeskedése a fordulat évéig, a proletárdiktatúra győzelméig nem vezetett eredményre. A hatalomért folyó harc, a belső reakció gáncsoskodó magatartása, egyes községi vezetők szűklátókörűsége lehetetlenné tette ennek az áldásos tevékenységnek az elindulását megyénkben. Terv szerint 1948. március 15-én indult volna el a kultúrautó első útjára, de a 107 községből kért 500—500 Ft helyett az akció elindulásától számított 20 hónap alatt — többszöri szorgalmazás ellenére is — 1948. júniusig mindössze 15 000 Ft gyűlt össze erre a célra.

72 Részben ennek az akciónak a sikertelensége, másrészt a koalíciós pártok egymás közötti hatalmi harcai, de a belső reakció tudatos aknamunkája, a gyakori suttogó, álhíreket szárnyra röppentő propagandája nehezítette egyrészt a marxista klasszikusok műveinek, de a természettudományos ismeretterjesztő könyveknek a terjesztését. Mégis annak ellenére, hogy még a klerikális reakció is — főként Mindszentyék — mindent elkövetett a természettudományos és marxista gondolkodás előretörése ellen, az MKP-szervezetek, az SZDP balszárnyának jelentős erőfeszítései eredményeként 1948 végére „az ideológiai munkák iránt a kereslet megnövekedett" — írja a szabadművelődési felügyelő az év végi jelentésében, de hozzá is teszi: „sajnos az igényeket kielégíteni nem tudjuk."

73 Értékelve e korszak könyvtári munkáját, pozitívumként állapíthatjuk meg, hogy a szabadművelődés elindította azt a munkát, amelyet a későbbiekben a megyei, majd a járási könyvtárak folytattak. Mindenekelőtt elvégezte — ha vontatottan is — a fasiszta könyvek selejtezését, a forgalomból való kivonását. Ugyanakkor jelentős lépést tett előre a népkönyvtárak, a vándorkönyvtárak létrehozásával, a vármegyei közkönyvtár, a Szabadművelődési Hivatal kézikönyvtárának létesítésével, az ismeretterjesztő könyvek, valamint a klasszikusok műveinek széles körű terjesztésével. Pozitív eredménynek tekinthető a kialakuló könyvtári hálózat tiszteletdíjasainak szervezetéről, képzéséről való gondoskodás is. Komoly eredménynek számít, hogy már 1947-ben a világirodalom klasszikusai is eljutnak a vándorkönyvtárak útján a megye legeldugottabb községeibe is. Hallatlanul értékesek a könyvtárfejlesztő akciók. Külön kiemeljük az MKP-alapszervezetek erőfeszítéseit a természettudományos és marxista gondolkodás előretöréséért. Mégis, e sok pozitívum ellenére is meg kell állapítanunk: igen nagy kárt jelentett az, hogy a fordulat évéig sem juthatott hozzá megyénk kultúrautóhoz, továbbá, hogy egyes községi vezetők szűklátókörűsége miatt a helyi könyvtárak sem fejlődhettek olyan mértékben, ahogy az kívánatos lett volna. Sajnálatos, hogy az olvasómozgalom is ekkor még csak csírájában volt fellelhető. De mindezeknél is nagyobb kárt jelentett az, hogy éppen a legnagyobb ideológiai zűrzavar és harc közepette nem lehetett kielégíteni az ideológiai könyvekkel kapcsolatosan megnövekedett igényeket. 271