Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247

könyvtár a múzeumban, az alispán 3000 Ft-ot adott erre a célra, amelyből 260 könyvet vásároltak. A márciusi jelentés újabb 2000 Ft alispáni támogatásról ad hírt.

69 E támogatáson túl megyénk lakossága is hozzájárul egy-egy rendezvénybevétellel vagy éppen gyűjtéssel a megyei könyvállomány gyarapításához, önálló, igazán megyei hatósugarú intézménnyé azonban csak a kulturális forradalom során válhatott ez a jó kezdeményezés. Tolna megye elmaradott településviszonyai (1 városa, 77 nagyközsége és 29 kisközsége van a megyének 1946. december 31-én),

70 továbbá az a tény, hogy 107 községből 65-ben könyvtár nem működik, a könyvtárak erőteljesebb fejlesztésére pedig ez idő tájt még igen szűkösek az anyagi lehetőségek, a demokratikus forradalom erőit arra kényszerítik, hogy szellemi gyorssegítségként létrehozzák a vándorkönyvtárakat. A vármegyei szabadművelődési felügyelő 1947. november 5-én kelt október havi jelentésében már arról ad hírt, hogy 3 vándorkönyvtár anyaga készült el Iregszemcse Csehi puszta és a környékbeli puszták részére. A Tolnamegyei Kis Űjság 1948. május 22-i száma a vándorkönyvtárak sikeres működéséről így számol be: „Bölcske, Kölesd, Dombóvár, Miszla, Bikád pusztán működik vándorkönyvtár 50 kötettel. A jó válogatás sikert biztosít (Arany

f Balzac, Gorkij, József Attila, Móricz, Ramuz, Saroyan, Solochov, Szabó Pál, Tamási Áron, Zola, Willie, Illés, Veres Péter, Erdei Ferenc műveiből). Az olvasási díj mindössze 1 Ft. Pár hónap alatt cserélik a könyveket, s így a legeldugottabb falvakba is eljutnak a jó könyvek." Ugyanezek a körülmények, meggondolások, célkitűzések indítják el a vármegyei kultúrautó mielőbbi megszerzéséért folytatott harcot. 1946 decemberében Tolna vármegye Nemzeti Bizottsága felhívással fordul valamennyi községi elöljárósághoz, szabadművelődési ügyvezetőhöz, általános iskola igazgatójához, tűzoltóegyesülethez, a politikai pártok vezetőihez a kultúrautóra történő gyűjtés érdekében. „A kultúrautó fenntartását a vármegyei tűzoltóság vállalta" — hangzik a felhívás —, azonban „most támogatásért fordulunk minden lelkes és szűkebb hazánkat megkülönböztetetten szerető munkatársunkhoz. Áldozatot kérünk, hogy adhassunk. Adhassunk műveltséget, szakképzettséget, tudást, lelki erősödést, szellemi emelkedést. Községenként 500 Ft-ot kérünk — egy táncmulatság tiszta jövedelmét." A felhívás meghatározza a kultúrautó célját is: „...fel lenne szerelve mindazokkal a művelődési eszközökkel, amelyeket a vidék olyannyira nélkülöz ...: — bábszínház a gyermekek részére, — vetítőgép, — kölcsönkönyvtár, — keskenyfilmes mozigép, — muzeális kiállítási és háziipari anyag, — Tolna megyei művészek erre a célra átengedett kép- és szoboranyaga, — korszerű mentő- és gyógy szekrény. Zeneművészeink, énekeseink és előadóink a vármegye legtávolabbi részeit is felkeresnék, fillérekért víve helybe a nemzeti kultúránk legszebb gyöngyszemét." A Tolnamegyei Néplap 1947. január 25-i száma „Kultúrautót a vármegyének!" című cikkével támogatja a vármegyei nemzeti bizottság akcióját. A szabadművelődési felügyelő ügyesen ragadja meg azt a kínálkozó lehetőséget, hogy a községek által tűzoltómentőautóra befizetett 8702,80 Ft-ot meg270