Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hegedűs László: Tolna megye nyugati felének települései (1580-1704) • 5

napi zsold havi évi havi évf forintban Ulufedzsik _______ 9,90 akcse 290 3500 3,80 45,60 Azábok ________ 7,60 akcse 228 2740 3,— 36,— Müsztahfizok _ _ _____ 6,60 akcse 200 2400 2,60 31,20 (A rendkívüli illetményt hozzáadtuk a zsoldhoz, a berát-díjat, a hűbéradományozó levél díját pedig levontuk belőle.) Egy magyar lovas hópénze a XVII. század közepe táján 4, teljes évi zsoldja 48 forint, a hajdú hópénze 2 forint és 80 dénár körül van, vagyis 33 forint és 50 dénár a zsoldja évenként." A török katonák fizetése a magyarokénál jobbnak látszik, ezenkívül a magyar lovas és gyalog zsoldjának csak felét adták készpénzben, a másik felét posztóban kapta a kamarától, ha kapta. Tudjuk, hogy a magyar végbelieket sokszor hosszú évekig nem fizették.

100 Ezzel szemben a törökök ruhát és teljes ellátást kaptak, csak néhány akcsét vontak le zsoldjukból erre a célra. A janicsároknál alacsonyabbrendűek voltak az azábok, várőrzésre ritkán, inkább sáncmunkára, vizesárkok ásására, mélyítésére használták őket. A többnyire délszláv származású martalócoknak napi 5—6 akcsénál, illetve évi 24—28 forintnál alig több a zsoldjuk, a többit megszerezték rablással és a rabok eladásából, vagy a katonáskodás mellett, némi adókedvezménnyel, földet béreltek maguknak. Bár meglátásunk szerint a rácok között kezd kiválni egy réteg, a kereskedőkről nem is beszélve, ki már jobbára nem zsákmányolásból és árulásból akar megélni, hanem, ha ide-oda vándorol is, földművelésből és jószágtartásból akarja eltartani magát és a családját. Horvát testvéreik egy jó része, kiket már egy századdal előbb kezdtek Sopron, Vas és Zala megyékbe felköltöztetni horvátországi és magyarországi földesurak, jórészt elmagyarosodnak és sok végvári magyar katona, sőt nem egy kapitány kerül ki soraikból. Pincehelyen csak martalócok állomásoztak, valószínűleg mohamedán vallású bosnyákok, ugyanis a török kiűzése után „a bozót földvárában török templomot leltek a palánk épületei között."

101 Koppányban, Simontornyán „vízvezeték, kút, fürdő, mecset, vagy minaret maradványait" tudták még a XVIII. század végén is, és az egyes határrészek nevében most is él még a török elnevezés. Regölyben ma is van Tabán és Buhin utca, Tamásiban a templom felé vezető, szűk utca szintén Buhin. Török szó, jelentése rekesz, vagy elrekesztett rész. E szót, éppen úgy, mint a Tabánt, a rácok a törököktől vették át, vagyis, ahol Tabán nevű utca van, ott mindenütt volt rác lakosság. Tabánnak hívták azt a falu- vagy városrészt, ahol rácok laktak, eredetileg pedig a falu vagy város egyik külső részét hívták Tabánnak. 1626-ban 1 forint 50 dénár volt egy kassai köböl (83 liter = 66 kg) búza ára, ugyanennyi rozs 75, s a zab 32 dénárba került. Egy pár szép ökör 35 forint, alábbvaló 25 forint volt, egy jó szekér tűzifát 32 dénárért lehetett kapni, hízott sertést 10 forintért, és egy kövér tyúkot 6 dénárért. Egy kövér juhnak 1 forint volt az ára, és a sör itcéjét (körülbelül 8 és fél decilitert) 12 dénárért adták. A borjúhús fontja (0,56 kg) 5 dénár, a marhahúsé 8 dénár, s egy hízott lúd 20 dénár ez időben.

102 75 akcse 1 magyar forinttal, azaz 100 dénárral volt egyenlő értékű, tehát a török közkatonának napi 8—10 akcséből, ha nem dúskálkodhatott is, nem kellett éhen halnia. Természetesen hozzá képest nagy úr volt a tiszt, aki valamilyen vitézi cselekedet árán, majd hatalma, összeköttetései révén hűbérbirtokos 24